Két ágytakaróból és egy asztalterítőből álló garnitúrát vett egy szobalány a keresetéből az 1910-es években. Ezekben az időkben a legtöbb lány a cselédbérét stafírungra szánta, mert Magyarországon a cselédkedés olyan átmeneti foglalkozást jelentett, amelyet általában a házasságig űztek a lányok. Főleg a parasztcsaládok lányai álltak be cselédnek. Műsorunkban egy ilyen cselédstafírungot mutatunk be.