Isten kezében "Csak Krisztus legyen mesterünk" - Luther és a reformáció öröksége Lipcsében

„Lipcsébe utazom, a helyre, ahol az egész világot látni – kicsiben.” 1749 januárjában veti papírra ezeket a szavakat Lessing, a híres drámaíró, amikor anyjának számol be közeli terveiről. Ennél tömörebben aligha lehet megfogalmazni a szászországi város lényegét. Ezer éves történelme, vallási jelentősége, művészeti és kulturális öröksége mind annak köszönhető, hogy kereskedelmi központként valóban a földkerekség szinte minden sarkából érkeztek ide – az árukon kívül – különböző hitek, eszmék, gondolatok. Ráadásul nemcsak érkeztek, hanem termékeny talajra is találtak: Lipcse így vált – a gazdasági életen túl – az egyetemi oktatás, a zeneművészet és a könyvkiadás központjává az elmúlt századok során.

Bár nem tartozik a reformáció történetének leghíresebb, legtöbb szimbolikus jelentőséggel felruházott helyszínei közé, azért elfeledkezni sem szabad róla: Luther itt folytatta azt a disputát, amely után már egyértelműen a hitújítás útjára lépett, György lovag néven a városban talált biztos menedékre álruhás utazása közben, és ez volt az a hely, ahol korai írásai először láttak napvilágot nyomtatásban. Kétszáz év múltán pedig örökségét nem más, mint Johann Sebastian Bach koronázta meg a zene nyelvére lefordítva, aki 27 éven keresztül volt Lipcse városának zeneigazgatója, egyben a híres Tamás-templom kántora.

További videók