Zaránd vármegyét az 1876-os megyerendezés ítélte feledésre, míg a zarándi magyar életre 1920-ban Versaillesban mondták ki a halálos ítéletet. De vajon halálra lehet-e ítélni a Kétkörösközt, ahol számos magyar emlékkel és életerős közösségekkel találkozhat az utazó? A Partium északi vidékein már megszokhattuk, hogy nagy magyar írók és költők bölcsőhelyei. Miért lenne ez másként a Dél-Partiumban? A Fehér- és Fekete-Körös közt fekvő Zarándi-síkon olyan neves eleink látták meg a napvilágot, mint Czárán Gyula, Olosz Lajos vagy Simonyi Imre. És ez bőven elég ahhoz, hogy a Hazajáró is végig zarándokoljon ezen az ősi magyar tájon, ahol "egy bordán szőttek bennünket.”