A 14. század utáni Magyar Királyságban, az erdélyi Királyföldön, volt egy önálló közigazgatási terület, amelyet központjáról Selykszéknek neveztek. A szászok alapították, élén a király által kinevezett kerületi gróf állott, ügyeiket maguk intézték, hivatalnokaikat és papjaikat választották. Ezen a Nagyszeben és Medgyes közötti dombvidéken a szászok közé ékelődött magyar nemesi birtoktestek tulajdonosai magyar földműveseket telepítettek. A szászok és a magyar urak már nincsenek itt, de az erődtemplomok és kastélyok még úgy ahogy állnak, ahogy a magyar közösségek is, igaz szórványban, de kitartanak.