Ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében

Ifjabb Johann Strauss osztrák zeneszerzőt, többek között a Kék Duna keringő és A denevér megkomponálóját, már életében a „keringőkirály” becenévvel illették. Johann szívesen ellátogatott a kültelki kocsmákba és a Bécs környéki dombok hangulatos nyári vendéglőibe és nézte, hallgatta, hogyan mulatott a nép, hogy ropták a táncot az osztrák parasztok, miképp pengetett szapora ritmusokat a sramlizenekar és miféle dallamokat „kaptak fel” a külváros lakói: iparosok, mesterlegények, katonák, diákok. A kocsmák táncai behatoltak a városba és e polgári aranykor idején kiszorították az úri világ valamennyi menüettjét, gavottját és egyéb főúri táncait. A keringő, amely valaha a nép körében született, megigézte az egész várost. .„ Strauss zenészei gyakorlottabban küzdik le a ritmusváltozás nehézségeit, mint a mi muzsikusaink. A keringők, amiket előadnak, nehezen játszhatók, mert a dallam ezerféle módon színesíti az ütemet. Párizs zenei ízlésének fejlődésére nézve szerencsés előjelnek tartom Strauss sikerét. Azt hiszem ugyanis, hogy sikerét inkább német keringői ritmikus hangsúlyának, semmint hangszerelése felettébb muzikális fényének köszönheti.” – Hector Berlioz- Az operett aranykorának aligha akad kiemelkedőbb remekműve, mint az Egy éj Velencében. A nagyoperettben összhangot alkotva találkozik számtalan stílus: a keringő és a tarantella, a polka és a canzonetta. A darab előadásmódja a velencei komédia és a bécsi városi bohózat jellegzetességeiből szövődik össze. Egy karneváli éjszaka forgataga a 18. századi Velencében, melynek érzéki rokokó világát pompásan érzékelteti Johann Strauss muzsikája.
Az urbinói herceg – Domoszlai Sándor, Delaqua, velencei szenátor – Major Zsolt, Annina, halászlány – Sipos Marianna, Caramello, a herceg borbélya – Vadász Zsolt, Pappacoda, szakács – Szolnoki Tibor, Ciboletta, a szenátor szobalánya – Teremi Trixi, Centurione, a herceg titkára – Ács Tamás. Vezényel: Tassonyi Zsolt