1. JÚLIUS 4-ÉN ESTE 20 ÓRAKOR A SZAKCSI RÁDIÓBAN /felvétel 06.27-én/

Nancy Wilson – Cannonball Adderley

Pocsai Kriszta – ének
Fekete-Kovács Kornél – trombita
Bacsó Kristóf – tenorszaxofon
Cseke Gábor – zongora
Barcza Horváth József – bőgő
Csízi László – dob

Az 1961-ben New Yorkban rögzített Nancy Wilson / Cannonball Adderley címet viselő album Nancy Wilson énekesnő és Cannonball Adderley altszaxofonos zenei együttműködésének kitűnő dokumentuma. A 7:5 arányban vokális illetve instrumentális zenei anyag egyik fénypontja Nat Adderley puha kornettjátéka Wilson énekhangjának aláfestéseként, különösen a Save Your Love for Me és a The Old Country című szerzeményekben (az előbbi első pár taktusában a So What-ot idézi Miles Davis legendás Kind of Blue sessionjéről). Mindehhez társul Cannonball Adderley swingelő, bopos, mindvégig jelenlévő altszaxofonja, kiegészítve Joe Zawinul érzékeny kíséretével és a kitűnő Sam Jones / Louis Hayes ritmusszekció játékával, mely egyúttal remekül ellenpontozza az instrumentális darabok erőteljes fúvós betéteit is.

„Tekintettel a lemez dalaira és kiemelkedő előadóira, bármilyen komolyabb jazzgyűjtemény, amelyből ez a klasszikus album hiányozna, számomra értelmezhetetlennek tűnne”
Dave Nathan

2. JÚLIUS 11-ÉN ESTE 20 ÓRAKOR A SZAKCSI RÁDIÓBAN /felvétel 07.04-én/

Ornette Coleman: Something Else

Fekete-Kovács Kornél – trombita
Ávéd János – tenorszaxofon
Cseke Gábor – zongora
Orbán György – nagybőgő
Csízi László – dob

Amikor a Memphisben született Coleman Los Angelesbe költözött, kialakult körülötte egy laza kör, benne Billy Higgins dobossal, aki trombitás barátját, Don Cherryt hozta magával. A fiatalok kísérletezgetéseinek korszakalkotóvá nemesedett lenyomata, melyen Walter Norris zongorázott és Don Payne bőgőzött, Something Else!!!! címmel jelent meg 1959-ben, köszönhetően Lester Koenig producernek a Contemporary lemezcégnél. A kortársak kétkedve fogadták, nem mindenki értette meg az új irány lényegét, amiről maga a szaxofonos is érezte, hogy még nem talált rá igazán: – Azt hiszem, majd eljön az ideje, amikor a zene sokkal szabadabb lesz – jegyezte meg a lemez borítószövegében. Valóban, a Free Jazz (1961) programadó címmel kiadott lemez felől nézve, és ennyi évtized után végképp nem tűnik vadul csapongónak ez az anyag, a disszonanciák és a meglepetések nem robbantják fel a formát. Őket egy új forma kísérlete vonzotta, nem a formátlanság. Coleman fehér műanyag altszaxofonja, opálos hangzásával, különösen Don Cherry zsebtrombitájával együtt, amivel mintha nem is volnának egészen összehangolva, szokatlan volt, miközben a ritmusszekció még inkább a hagyományos bebop felfogásban társult hozzájuk. De nekik legyen mondva, Coleman szerzeményei elég kihívást tartalmaztak, így a hagyományos és az újító felfogás a kvintett egészének játékában érdekesen vegyült. Az idő múltával ez az anyag semmit nem veszített érdekessségéből.

3. JÚLIUS 18-ÁN ESTE 20 ÓRAKOR A SZAKCSI RÁDIÓBAN /felvétel 07.11-én/

Art Blakey: Ugetsu

Fekete-Kovács Kornél – trombita
Ávéd János – tenorszaxofon
Korb Attila – harsona
Cseke Gábor – zongora
Barcza Horváth József – nagybőgő
Csízi László – dob

Art Blakey (1919-1990) autodidakta dobos létére az egyik legnagyobb tekintélyű zenekarvezető, aki személyében köti össze a  jazztörténet távoli fejezeteit Mary Lou Williamstől Kenny Garrettig. A legendás Jazz Messengers kisegyüttes formájában 1955-ben indult, és a műfaj egyik legnagyobb hatású és legnépszerűbb zenekarává vált. Blakey együttesébe bekerülni a hírnév zálogát jelentette, egyedül Miles Davisre néztek még fel így zenészei, akik büszkén vallják magukat Blakey-tanítványnak. A Messengers 1963. októberi koncertjét a New York-i Birdland klubban az egyik, ha nem a legjobb felállás adta. Az erőtől duzzadó, lehetetlen tempókat is bevállaló Freddie Hubbard trombitás is még eléggé új volt a zenekarban, a virtuóz trombonos Curtis Fullerhez hasonlóan. A fúvós szólisták között a rangidős, és a zenekar zenei vezetője Wayne Shorter volt, aki már készült korszakalkotó saját stúdiófelvételeire. Három szerzeményét is műsorra tűzték.
A címadó szám és még egy azért kapott japán címet, mert nem sokkal korábban tértek haza egy turnéról a szigetországból. Az Ugetsu története című híres Mizogucsi-filmre utal az egyik, a másik pedig a Ginzára, Tokió előkelő bevásárlónegyedére. Az előbbiben érdemes felfigyelni, hogy a szerző, és a csapat határtalanul zseniális zongoristája, Cedar Walton milyen vérforraló kísérettel, a nagy Coltrane-korszak Tynerjét előlegző lüktetéssel adja meg az alaphangot. Az eredeti LP-t időközben korabeli felvételekkel egészítették ki, amelyek a koncert egészének lankadatlan lobogására nyújtanak bizonyítékot

4. JÚLIUS 25-ÉN ESTE 20 ÓRAKOR A SZAKCSI RÁDIÓBAN /felvétel 07.18-án/

Anita O’Day: An Evening with Anita O’Day

Karosi Juli – ének
Komjáti Áron – gitár
Cseke Gábor – zongora
Barcza Horváth József – nagybőgő
Csízi László – dob

Ez az este valójában három este, három különböző stúdiófelvétel során rögzítették 1954 áprilisa és 1955 augusztusa között. O’Day-t a fiatal Los Angeles-i producer, Norman Granz szerződtette (Jazz at the Philharmonic), Jimmy Rowlest két kevésbé ismert zongorista váltotta, és négy számban Tal Farlow gitáros is közreműködött. Az énekesnő egyenes, a szélesebb vibrátót kerülő, fátyolos, ironikusan és mélabúsan is magával ragadó előadásmódját többen szaxofonhoz hasonlították. Fellépése a Newport Jazzfesztiválon pár év múlva jazztörténet a javából. O’Day itt a standardeket (The Man I Love, There’ll Never Be Another You) azonnal magáévá teszi, a saját blues számának előadásából pedig kiderül, miért mondtak mindig elsőre igent a fekete jazz-zenészek, ha Anita O’Day hívta őket a zenekarába. A nemzetközi színtéren is jegyzett énekesnő, a saját zenekarával is új utakra törő Karosi Júlia ajánlotta a zenekar figyelmébe a produkciót, ő is fogja O’Day szerepét magára vállalni.

5. AUGUSZTUS 1-JÉN ESTE 20 ÓRAKOR A SZAKCSI RÁDIÓBAN /felvétel 07.25-én/

Blue Mitchell – The Things To Do

Subicz Gábor – trombita
Dennert Árpád – tenorszaxofon
Szabó Dániel – zongora
Orbán György – nagybőgő
Richter Ambrus – dob

Blue Mitchell trombitás sokoldalú muzsikus volt, aki a jazz mellett a funk, az R&B és a soul stílusokban is otthonosan mozgott. Annak ellenére, hogy kevésbé ismert, mint a Blue Note kiadó legendás hard bop hősei, hiba lenne szemet hunyni a méltatlanul mellőzött zenész munkássága fölött, hiszen intellektusában, technikai tudásában és megszólalásában sem marad alul kortársaival szemben.

Mitchell trombitahangja egyszerű, de a jó értelemben véve. Hangszínéből visszafogott intenzitás érződik, mely egyszerre áraszt líraiságot és erőt magából. Dallamjátékát hallgatva néhány frázis után kiderül, hogy a bop genetikáját teljes mértékben átlátja, de nem kísérli meg azt mesterkélt magasságokba erőltetni. Improvizációira inkább jellemző az íz és a muzikalitás, mint a szintetikus szerkesztés. A The Thing To Do kezdőszáma, a Fungii Mama egy fülbemászó hard bop kompozíció a zenekarvezető tollából, melyen elsőként Junior Cook tenorszaxofonos szólójával ismerkedhetünk meg. Stílusa impulzív és vakmerő, de melodikus és szaxofonhangja megkérdőjelezhetetlenül alátámasztja mondanivalóját. Cook és Mitchell korábban a Horace Silver Quintet-ben dolgoztak együtt, annak megszűnéséig.

Mitchell szerzeménye mellett két Jimmy Heath-kompozíciót – melyből az egyik a címadó mű -, egy Joe Henderson-sztenderdet és egy, a zenekarban is közreműködő muzsikustól, Chick Coreá-tól származó, s azóta szintén sztenderddé érett számot hallhatunk.

Mitchell és Cook mellett Gene Taylor nagybőgős is a Horace Silver zenekarban működött a Blue Mitchell Quintet-et megelőző időkben. Az utóbbi megalapításakor azonban nem csak a zongora poszton történt változás, hanem a dobok mögött is, ezt a pozíciót a legendás Al Foster foglalta el.

A The Thing To Do egy ízig-vérig Blue Note-gyöngyszem, a hard bop stílus elegáns és a szokásosnál talán valamivel ösztönösebb megnyilvánulása – éppen ezért egyedi darab. Miközben hallgatjuk, az az érzésünk támad: ezt így kell csinálni!

6. AUGUSZTUS 8-ÁN ESTE 20 ÓRAKOR A SZAKCSI RÁDIÓBAN /felvétel 08.01-jén/

Herbie Hancock: Maiden Voyage

Fekete-Kovács Kornél – trombita
Bacsó Kristóf – tenorszaxofon
Cseke Gábor – zongora
Barcza Horváth József – nagybőgő
Csízi László – dob

Herbie Hancock egyik legnagyobb hatású albuma, a Maiden Voyage. A Rudy Van Gelder felügyelete alatt elkészített lemez 1965 tavaszán jelent meg a Blue Note Recordsnál, s jelentősége nem kizárólag színvonalából ered. A Miles Davis Quintetben összecsiszolódott ritmusszekció kormánykereke immár Hancock kezében van, az így keletkező zenei szövet néhány szempontból kötöttebb, mint a Második Quintet esetében. Ugyanakkor megjelennek olyan formai elemek is, melyek a szabad zene mainstream-be történő integrációját vetítik elő. A George Coleman, Freddie Hubbard, Herbie Hancock, Ron Carter és Tony Williams játékát megörökítő lemez úgy nyerte el egy jelentős méretű közönség szimpátiáját, hogy nem volt szüksége kompromisszumra a művészi kifejezést illetően.

7. AUGUSZTUS 15-ÉN ESTE 20 ÓRAKOR A SZAKCSI RÁDIÓBAN /felvétel 08.08-án/

Bill Evans – Monica Zetterlund: Waltz for Debby

Pocsai Kriszta – ének
Cseke Gábor – zongora
ifj. Tóth István – nagybőgő
Csízi László – dob

A Modern Art Orchestra Legendás albumok sorozatának egyik legsikeresebb darabja tér vissza Salföldre: Bill Evans triójának Waltz for Debby című ikonikus koncertfelvételét ezúttal új megvilágításban hallhatjuk. Az 1961-es Village Vanguard klubfellépés anyaga – mely a modern jazztriók örök mércéje lett – ezúttal kiegészül az 1964-es, Monika Zetterlunddal közös lemez dalaival. A svéd énekesnő és Evans érzékeny, intellektuális duettjei a skandináv melankóliát és az amerikai jazz lírai világát ötvözik – és ezen az estén Pocsai Kriszta, a hazai jazzéneklés egyik legnagyobb művésze kelti életre Zetterlund finoman melankolikus hangját és tiszta frazírozását.

A koncert így nemcsak a modern jazz egyik csúcspontjára emlékeztet, hanem egy ritkán hallható, sőt méltatlanul elfeledett, vokális kincset is újraértelmez. Bill Evans játékának impresszionista harmóniavilága és kifinomult dinamizmusa mellett most még hangsúlyosabban jelenik meg a szöveg és zene érzelmi kapcsolata – egy másik Debby-nek, vagy talán mindannyiunknak.

8. AUGUSZTUS 29-ÉN ESTE 20 ÓRAKOR A SZAKCSI RÁDIÓBAN /felvétel 08.15-én/

Paul Desmond: First Place Again

Dennert Árpád – altszaxofon
Komjáti Áron – gitár
Barcza Horváth József – nagybőgő
Csízi László – dob

Ez a lemez egy még legendásabb, másik felvétel árnyékába került, pedig rengeteg szépség rejlik benne. A szaxofonos Paul Desmond a Dave Brubeck kvartett egyetlen tagja a zenekarvezetőn kívül, aki nagy név lett. Desmond 1959 augusztusában egy Time Out című lemezt vett fel a Dave Brubeck Quartet tagjaként – az egyik legsikeresebb jazzlemezt valaha. Szeptemberben Jim Hall gitáros, valamint Percy Heath és Connie Kay a Modern Jazz Quartetből csatlakoztak Desmondhoz második szerzői lemezére. A hátra dőlős, hűvös, elegáns, de dögösen szvingelő jazz aranykorának újabb példajaként a kvartett egységesen, rendíthetetlenül nyomja a korszak slágereit, melyek között MJQ-számok mellett főleg standardek vannak, de a CD újrakiadásra egy Desmond-szerzemény is felfért. Az altszaxofon behízelgő és tetszelgő, csábító és megnyugtató. Ezért lett a Playboy magazin szavazásán abban az évben megint első, erre utal az album címe. Ahogy azt a sorozat törzsközönségéből biztosan sokan sejtik, Dennert Árpád fogja a szaxofon egyik felejthetetlen mesterének hangzását a MAO ritmusszekciójával megidézni.