Az új zenei hatásokkal bíró swing rövid idő alatt milliók érdeklődését keltette fel, ám egy idő után az elüzletiesedés bélyegét sütötték rá. Nem csoda, hogy a vele szembeszálló, jóval intellektuálisabb bebop lett a negyvenes-ötvenes évek fordulójára a jazzélet elfogadott irányzata. Ám alig telt bele pár év, a második világháború utáni gazdasági-társadalmi változások hatására a zaklatott lelkületű bebop kezdte elveszíteni addigi csillogását. A bebop ellenpontjaként egy kimért, hűvös, gondosan megkomponált zenei stílus született: a cool jazz. A hangszeres virtuozitással leszámoló stílus éllovasa az a Miles Davis lett, akinek nonettjei 1948-ban debütáltak a manhattani Royal Roostban /rojál rúsztban/. Annak ellenére, hogy az új irányzatban Gil Evans /gil evönsz/ és Gerry Mulligan /gerri máligen/ mellett a színes-bőrű trombitás Miles Davis vitte a prímet, a cool jazz alapvetően a fehér jazzisták zenéje lett.