Riport Anna Fortin-nel (1. rész), amelyből azt a következtetést vontuk le, tényleg az élet a legjobb forgatókönyvíró. A beszélgetés azzal indul, hogy riportalanyunk édesapja, miután végigszenvedte az orosz frontot, illetve az azt követő hadifogolytáborban lehúzott kereken hét esztendőt, mint a mesebeli szegény fiú, 1950-ben végre valahára hazavánszorgott a messzi Muszkaföldről. Mi ez az egész, morfondírozott, amibe ismét belecsöppent, miután hazatért magyar szülőhazájába, úgymond csöbörből vödörbe. Jó hét évig törte-gyötörte az agyát, aztán az ötvenhatos forradalmat követően fogta két ösztövér tehénkéjét, hitves feleségét és két kiskorú gyermekét, négyéves kislányát, mostani beszélgetőtársunkat, valamint másfél éves kisöccsét, és irány a magyar-osztrák zöldhatár. Akár a többi kétszázezer magyar menekült. A két bocit, egész vagyonkájukat, a határmenti Jennesdorfban adták el, kényszerűségből áron alul – mert egyáltalán nem voltak jó alkupozícióban –, hogy mégis legyen néminemű pénzecskéjük a ki tudja, hova vezető hosszú úton. A néhány hónapos menekülttábori élet után Angliába kerültek, majd pár évnyi albioni tartózkodásukat követően Kanadában telepedtek le… Régimódi, ráérős történetmesélésünk végén viszont már a mesterséges intelligencia került terítékre. A két magyartarkának se híre, se hamva. Szó, mi szó, közben eltelt két emberöltőnyi idő, egy híján hetven esztendő. A felsőszölnöki vendégház alatti szomszéduknál is egy kis robot nyírja a füvet. Negyedszázada – amikor a fél évszázaddal korábbi menekülésük után először járt ismét szülőfalujában –, a férfiak még kézi kaszával a vállukon jártak a településen… Elismerve az aranyos távirányítós fűnyíró robot ügyességét és hasznosságát hozzátesszük, ilyen gyönyörűen elpanírozott, szinte vízszintes gyepen ma már nem kunszt a robotos fűnyírás. De azért az egyenetlen, mocsaras területeken is le kell vágni a füvet, vagy bizonyos gyümölcsök leszedése sem könnyen automatizálható. Ne aggódjak, vigasztal a világvárosi Montréal közeléből érkezett hölgy. Kételkedem, hogy a mesterséges intelligencia nem tudja majd megoldani a még sokszor nagyon fárasztó eper-, málna- vagy cseresznyeszedést is? És sok minden mást is? Egyáltalán nem kételkedem, mosolygok a kedves terefetársamra, csak gondolkodom. Például a MI lehetséges veszélyein. Az ingoványos árokparti fűnyírást és az egyéb emberpróbáló kuli munkáktól, idegölő bürokratikus aktatologatásoktól, valamint a veszélyes munkáktól nyugodtan szabadítsák meg az emberiséget. De találjon ki az MI, ha egyszer olyan okos, a fölszabaduló dolgozóknak új, értelmes és jövedelmező munkákat, kulturált és egészséges időtöltést, hosszú boldog életet. És végül is, ha szabad kérni, ne akarja teljesen átvenni az emberiség és a világ irányítását. Mert már maga a szintén intelligens emberiség is megannyi fura dolgot művelt a világgal az elmúlt évezredek során, az MI semmiképp se segítsen neki ebben…

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>