Riport Lázár Lászlóval és feleségével Évával arról, hogyan ismerkedtek meg az 1960-as években egy Isten háta mögötti szlovén zsákfaluban, miként udvaroltak akkortájt a legények. Éva tizenhat évesen már dolgozott a közeli kisvárosban működő Selyemgyárban, amikor kapott egy levelet, amin nagyon meglepődött. Mondta is barátnőjének, amint forgatta kezében a borítékot, mit írogat nekem ez a Laci gyerek, amikor itt lakik a szomszédunkban!? Te kis butuska, nevet föl Erzsi, de hisz ez nem a szomszéd fiú, nem látod? Esztergomban lett föladva, nem itt a faluban! De hát én nem ismerek Esztergomban senkit, replikázott a levél címzettje. Dehogynem ismersz senkit, somolygott a barátnő, például azt a fiút, akitől a múltkor csokit kaptál a kocsmában, az én unokabátyámat! Aaatttól kaptam a levelet…?! És ugyanúgy hívják, mint a szomszéd fiút, akivel egy osztályba jártam?! Istenem, előfordul az ilyesmi, veregette meg megszeppent tinédzser havernője vállát… Sőt olyan is előfordult, hogy Évike és a neki csokit vásárló, valamint a szóban forgó levelet küldő Laci, nem ismerték meg egymást abban a bizonyos falusi italboltban, pedig falubeliek voltak és mindössze három év korkülönbség volt közöttük. Laci öt évvel korábban Sopronba, majd Esztergomba került. Ennyi idő alatt pedig a két serdülő külsőre jócskán megváltozott… A kis Évikét a nagyszülei nevelték. Miután édesanyja megesett kiskorú lányként épp őt szülte meg, ezért unokájukat elég szigorúan fogták, ha már az anyjánál nem voltak elég óvatosak. Akit a kígyó megmar, fél a gyíktól is. Amikor megtudták, ki az a jóképű legény, aki udvarolgat unokájuknak, próbálták lebeszélni róla. A szokásos falusi előítéletek, hogy az egyik nagybátyja milyen iszákos, durva ember, az apja is elég duhaj legény volt fiatal korában satöbbi. Persze a szerelembe esett lánynak a különféle intelmek az egyik fülén be, a másikon ki. Hasonló jelenséggel szembesült az udvarló is. Ő sem törődött a falusi pletykákkal. De a rendszabályokat szigorúan be kellett tartaniuk. Azokban a régi időkben az udvarló eleinte egyáltalán nem mehetett közel a lányos házhoz, be a házba pedig pláne nem. Laci is sokszor a szomszédban lévő kocsma mögül leskelődött türelmetlenül, mikor jön már a kedvese. Ha véletlenül nem érkezett haza időben az unoka, megjelent a nagyapa és kedvesen, de határozottan azt mondta: Évike, egy-kettő befelé! És nem volt apelláta. Amúgy a papa sohasem bántotta fizikailag. Nem úgy a nagyi. A fiatal hódoló nemegyszer kérlelte, maradj még egy kicsit Évi, csak egy kicsit, aztán amikor este hazaért, be volt zárva az ajtó. Óvatosan megkocogtatta az ablakot, kilépett a nagyi, és egy nagy maflást lekent neki. Később a kezdeti előítéletek enyhültek, a nagyszülők megkedvelték Lacit is, és a szigorú, de amúgy szupernagyinál egyre nagyobb tiszteletnek örvendett ő is. Nemegyszer nagyobb becsülete volt a Mamánál, mondja ötvenhárom évnyi házasság után nevetve Éva asszony, mint nekem.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>