Riport Bartakovics Ferenccel (3. rész), aki a szentgotthárdi járásbíróságon kezdett el dolgozni 1957-ben, majd kilenc évig a szombathelyi földhivatalban tevékenykedett. Az 1980-as évek elején harmadszor is megválasztották a szentgotthárdi kisipari szövetkezet (KTSZ) elnökévé. Az egyik magyar bankközponttal való szerződésük értelmében asztalos szakembereik, de mások is, sokat dolgoztak országszerte, attól függően, hogy Magyarországon melyik bankfiókjukat kellett épp berendezniük vagy fölújítaniuk. A sok távollét kedvezőtlenül befolyásolta riportalanyunk cukorbetegségéből fakadó szigorú, napi ötszöri, azonos időpontban történő étkezési előírásait. Körzeti orvosa fölhívta a figyelmét, legfőbb ideje eldöntenie, mi fontosabb számára, az egészsége vagy a szövetkezet vezetése. Tizenegy-két év után, fájó szívvel, elbúcsúzott második munkahelyétől is… Szentgotthárd alapításának 800. évfordulója alkalmából városi rangot kapott 1983-ban. Beszélgetőtársunk tanácselnök-helyettesként tevékenykedett, majd a városi önkormányzatban folytatta munkáját 1998. évi nyugdíjazásáig… 1985-ben az akkori hatalom az országgyűlési választásokon, a szocializmusban először és utoljára, többes jelölést írt elő. A második jelöltet tulajdonképp csak a demokratikus látszat kedvéért szerepeltették. A mögöttes politikai szándék az volt, hogy mindenképp az első nyerjen. Szentgotthárdon „tartalékként” beszélgetőpartneremet szemelte ki a városi párt- és tanácsi vezetés. Ódzkodott ellene, ő egyáltalán nem kíván parlamenti képviselő lenni. Nem baj, úgysem te leszel megválasztva, csak fogadd el a város érdekében. A megye egyik legnagyobb ipari üzemének vezérigazgatója, a rivális, úgyis egyértelműen elviszi a pálmát. Szabadkozott, de szél ellen ugye nem lehetett. A helyi muftikat jóindulatúan azért óva intette, vigyázzatok, mert engem a városban és az egész Őrségben is nagyon sokan ismernek, a földhivatali és szövetkezeti múltam miatt is. Ugyan már, ne izgulj, minden rendben lesz. Teljes gőzzel folytak a választási jelölőgyűlések. Igaz, akkoriban nem volt annyiféle közvélemény-kutató cég, mint manapság, de a vezető pártszervekhez heti rendszerességgel „befutottak” az ún. hangulatjelentések. Ezekből egyre inkább kiolvasható volt, hogy a „másodjelölt” kezd egyre népszerűbbé válni. Az elvtársak a homlokukra csaptak, húha, ennek a fele sem tréfa! Ekkor jött a politikai svédcsavar. Onnantól kezdve a saját választási gyűlésein finoman, hogy észre ne vegyék a választók, a vetélytárs malmára kellett hajtania a vizet. Kiemelve, hogy a nálánál nagyobb, tekintélyesebb ember azért több mindent el tud majd intézni Budapesten. Jómaga épp úton volt a választások másnapján, amikor menet közben Veszprémben hallja az autórádióból, hogy riválisa „ippeg” hogy nyert, mindössze két százalékkal, 51-49 százalék volt az eredmény. Fölsóhajtott, hál’istennek!… A kampányidőszakban egyik beosztottja azt mondta egyszer neki, te főnök, mostanában úgy félek tőled!? No, ne mondd, aztán miért? Mert azon a nagy választási plakáton a vendéglőben mindig pont rám nézel, és félek, hogy észreveszed, hogy nem csak ebédelek ott, hanem mindig megiszom egy kisfröccsöt is!…

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>