Riport Bartakovics Ferenccel (2. rész), aki a szentgotthárdi járásbíróságon kezdett el dolgozni 1957-ben, telekkönyvi feladatokat látott el. Amikor megszűnt a helyi bíróság, kilenc évig a szombathelyi földhivatalban tevékenykedett. Közben Szentgotthárdon elkészült az új házuk. Dönteni kellett. Nem volt könnyű, mert nagyon megszerette a megyeszékhelyen a munkát, maradhatott is volna tovább, de akkor minek építették nagy nehézségek árán otthon a házat? Közben megszületett két gyermekük is. A családnak alkalmazkodnia kellett volna Savariához, az ősi római kori településhez. No, meg azért a szülőföldje is hazahúzta… 1969-től két évig a szentgotthárdi Műszaki és Építőipari Szövetkezet könyvelője volt. A helyi susztereket mindig azzal cukkolta a többi kisiparos, hogy olyan alacsonyan ülnek háromlábú székeiken, mégis olyan nagyra tartják magukat. 1971-ben, amikor ismét szövetkezeti elnökválasztásra került sor, az egyik rábagyarmati cipész azt javasolta, gyerekek, ezt a Bartakovicsot kellene jelölni elnöknek, ő a bíróságon dolgozott, ő biztosan nem fog lopni!? Meg is választották. Egymás után háromszor is… Régimódi, ráérős történetmesélésünk során riportalanyunk elmondja, hogy nem csak a környék szlovén falvakból jártak hozzájuk dolgozni, hanem az Őrségből is, valamint a volt gotthárdi járás számos településéről, több helyről romák is, akik nagyon dolgosak voltak. Jó pár környékbeli helyen voltak kihelyezett műhelyeik is, az ezekben dolgozókat idővel a nagyközség modern központi telephelyére irányították, bár azért szívták a fogukat. Így jobban szem előtt voltak, hatékonyabbá vált a munkájuk, de jobban is kerestek. Munka- és higiéniai körülményeik is sokkal kulturáltabbá váltak, miközben vidéken némelyik suszter széke már csak két lábon billegett, a harmadik sarka téglával volt alátámasztva… Asztalosaik, de más mesterembereik is, járták az egész országot, mivel a kisipari szövetkezetnek szerződése volt az egyik nagy bankkal. Hétfőn vitték, pénteken hozták dolgozóikat. Azzal ösztönözték őket, hogy előre megállapodtak velük, hogy az adott munkáért mennyi pénzt kapnak. Ha előbb végeznek, ha egy-két nappal később készülnek el, a kialkudott fizetségben részesülnek. Így fordulhatott elő, hogy éjszaka egy órakor megcsörrent az elnök úr telefonja, meg is ijedt kicsit, csak nem történt valami baj?! Az ajkai rendőrkapitányságról hívták, azt kérdezték tőle, valóban dolgoznak-e a bányavárosban a szövetkezet emberei? Igen, igen, hebegte félálomban, de miért tetszenek kérdezni? Csak azért, mert most is, éjnek évadján is járkálnak a bankban, tesznek-vesznek, és azt állítják, hogy sürgős dolguk van… Mindenki megnyugodott, főleg a rend őrei, hogy nem valami trükkös betörőkről van szó, a szorgalmas dolgozók pedig a jó fizu mellett nyertek egy-két szabadnapot is.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>