Riport Bartakovics Ferenccel (1. rész), akinek a közelmúltban hunyt el a felesége. Jövőre lett volna a 60. házassági évfordulójuk. Az utolsó évben majdhogynem végig egyedül ápolta, talán csak az utolsó pár hétben, amikor hitvestársa már nem tudott lábra állni, kért hozzátartozói és szociális gondozói segítséget. Hétvégeken riportalanyunk főzött, hét közben pedig hordták kettejüknek az ebédet. Igazi legény volt a gáton, amit az is bizonyít, hogy nyolcvanhetedik esztendejét tapossa… Néhai kedves felesége irányításával készítette a hétvégi ebédeket, vacsorákat, firtatjuk udvariasan, mire a választól, hogy már gyermekkorában megtanulta a sütés-főzés tudományát, fönnakadt a szemünk… Talán még iskolába sem járt, amikor édesapja 1944-ben bevonult katonának. A kis Feri mindig az édesanyja mellett volt, sütés-főzés közben is. Amiben tudott, segített is. Néha még erején felül is. Saját kútjuk nem volt, ezért az utcáról kellett vizet hordania két tehénkéjüknek. A két nagy vizeskannát, fogát összeszorítva, sokszor úgy vonszolta maga után. Ő volt az egyetlen „férfi” a háznál. A nálánál hét évvel idősebb nővére azért már jobban kivette részét a nehéz tennivalókból… Az igazi férfi erőt kívánó parasztmunkáknál pedig jött Anderkó nagypapa, aki kisegítette a félárvákat. Így is emberpróbáló négy év volt. Akárcsak édesapja számára, amíg Magyarországon volt katona, illetve miután Barcs környékén elfogták az előretörő orosz katonák. Hadifogolyként a Szovjetunióba hurcolták, ahol vasutat kellett építeniük nagyon rossz ellátás mellett. Néha csupán csalánt tudtak főzni maguknak… Nagy volt az öröm, amikor négy év után, 1948-ban hírt kaptak arról, hogy a kiszabadult családfő a szentgotthárdi állomásra érkezik. Félbe hagyták a cséplést és rohantak a vasútállomásra. Mintegy nyolcvan év távlatából beszélgetőtársunk leginkább arra emlékszik, hogy édesapja vett neki egy fagylaltot. Kaptak volna fizetést hadifogolyként, morfondírozunk. Dehogyis! Debrecenbe érve juttattak nekik egy kis pénzmagot, hogy egyáltalán eljussanak az ország másik részébe. Abból spórolt neki a rég látott édesapa… A rábatótfalui általános iskolás legénykének szerencséje volt, hogy a szentgotthárdi gimnázium igazgatója többször helyettesítette tanítónő feleségét a faluban, és a direktor fölfigyelt a szorgalmas és eszes fiúcskára… Első munkahelye a szentgotthárdi bíróság volt, telekkönyvi feladatokat látott el. Amikor megszűnt a helyi bíróság, kilenc évig a szombathelyi földhivatalba járt dolgozni. Reggel hatkor indult a vonat és este hatkor érkezett vissza. Közben házat építettek. Szóval mozgalmas volt a felnőttkor eleje is.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>