Riport Anna Fortin-nel, aki ismét hazaruccant a messzi Kanadából. Sétálgatva vasi szülőfalujában találkozott egy nyugdíjas nénivel, akiről megtudta, hogy férje huszonhét éves korában meghalt. Három kisgyermek maradt utána, a legkisebb mindössze egyéves volt. Fiatal özvegyasszonyként egyedül nevelte fel őket. Annak ellenére, hogy Anna szakmai életútját coach-ként, vállalati, szociális és életvezetési tanácsadóként fejezte be, elképedve kérdezte az idős asszonytól, hogyan bírta egyedül?! Bírnom kellett, hangzott a lakonikus válasz, a gyerekek érdekében nem volt más választásom… Beszélgetőtársunk szerint ez a példa is bizonyítja, hogy adott esetben az ember milyen végtelenül erőssé tud válni. Ha csak sopánkodunk, milyen nagy bajban vagyunk, azzal rengeteg energiát veszítünk. Ha viszont azt mondja a bajbajutott magában – ha kell, fogát összeszorítva is –, nincs mese, a három kis félárváért minden követ meg kell mozgatnom, akkor óriási energiával töltődik föl. A remény szerinte az az energia, amelyet az ember a Jóistentől kap. Nem utóbbi oldja meg helyettünk a problémákat, hanem az ember maga, de a Mindenhatótól kapja a különleges erőt. A Teremtő azt adja nekünk, amire szükségünk van, nem pedig azt, amit mi szeretnénk. Az ember általában sokkal többre képes, mint amit magáról hisz. Ha a szóban forgó idős néninek fiatal feleségként és anyaként nem halt volna meg a férje oly fiatalon, valószínűleg soha nem tudta volna meg, milyen erő lakozik benne… Szinte fölfoghatatlan, tesszük hozzá, hogy az emberi akarat, kitartás és leleményesség mi mindenre képes. Megemlítjük, hogy Magyarországon van egy fiatal asztaliteniszező hölgy, aki már gyermekkorában kiemelkedő eredményeket ért el hazai és nemzetközi versenyeken. Aztán egy betegség miatt amputálni kellett bal karját könyök alatt. Nem csoda, hogy borzasztó órákat élt át a kórházban. De mire jöttek a szülei látogatóba, már ő vigasztalta őket azzal, hogy milyen jó, hogy nem a jobb(ik) kezét veszítette el! A 2021-es Tokiói Paralimpiai Játékokon – mindössze három évvel betegsége után – bronzérmes lett, akárcsak az idei párizsi játékokon!… Van valami abban a közmondásban, hogy teher alatt nő a pálma, véli kanadai riportalanyunk, az erős lelkületű ember a bajban többnyire még erősebbé válik. Ezt legszebben talán a közismert Szophoklész-idézet fejezi ki: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb…” A műsorban szó lesz arról is, mi történt Anna asszonnyal, akit a munkaidő végén véletlenül bezártak, nem tudván, hogy még dolgozik. Vagy milyen furfanggal oldotta meg a problémát az az újonc vájártanuló az 1960-as években, amikor a szénbánya mélyén – egyedül egymagában – az erős huzat elfújta karbidlámpáját, és világvégi sötétségbe borult a földalatti labirintus, gyufa vagy öngyújtó pedig nem volt nála, jóllehet a szabály előírta… Utóbbi két eset a szakember szerint „A gyáva néha még a nyulat is farkasnak nézi” szindrómába is tartozhatna. Nagyobb volt az ijedelem a kelleténél. Persze akkor riportalanyunk sem volt ennek tudatában, amikor bepánikolva hanyatt feküdt a földre – miután mindkét keze már rettenetesen fájt a sok dörömböléstől –, és két lábbal kezdte kegyetlenül rugdosni az ajtót, hátha valaki odakint mégicsak meghallja. Az érthető pillanatnyi bénultság után mindkét megoldási módszer sikeresnek bizonyult, különben mostani riportunk nem készülhetett volna el.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>