főtanácsosi beosztásban dolgozik. A hidegháború alatt szó sem lehetett arról (sem), hogy a határ menti zöld mozgalmak, intézmények együttműködjenek. Mindkettőnket büszkeséggel tölt el, hogy 1989. május 27-én talán a mi vidékünkön történt meg az első szimbolikus esemény, az első apró karcolás a vasfüggönyön. Az 1920-ban fölállított hármashatár-köveknél, Magyarország legnyugatibb pontján, Felsőszölnök, Martinje és Oberdrosen közelében, tiszteletüket tették a körmendi, muraszombati és jennersdorfi járási polgármesterek a helyi elöljárókkal egyetemben. A három országhoz tartozó dombtetőt pedig ellepték a kíváncsi magyar, szlovén és osztrák emberek százai – útlevelek ellenőrzése nélkül. Mindhárom ország, a nemzetközi rendezvény idejére, megnyitotta a határszakaszt – bármiféle okmányok ellenőrzése nélkül. A kis dombtető három ország felségterülete. Az emberek összevissza mászkáltak a három állam parányi területén, anélkül, hogy odafigyeltek volna erre. Izgatottan figyeltük, nem történik-e valamilyen incidens. Nem próbál-e valaki tőlünk nyugatra szökni, akit majd jól elkapnak a határőrök. Szerencsére, nem történt semmi ilyesmi, pedig még falubeli disszidens unokatestvérem is eljött Burgenlandból, aki jó pár éve történt illegális szökése után még nem járt itthon, Magyarországon, tudniillik, nem mert hazajönni látogatóba sem, mert még nem szerezte meg az osztrák állampolgárságot… Az ünnepi beszédek után nagy zenés-táncos majális kerekedett, a bábeli hangzavar ellenére is. A három szomszédos országból érkezett résztvevők a végén, felemelő érzéssel a szívünkben, három irányban indultunk hazafelé, lefelé a Hármashatár dombon… Stanka Dešnikkel jó érzéssel konstatáljuk, hogy a mi „kis páneurópai piknikünk” kis híján három hónappal előzte meg a „nagytestvérét”, az 1989. augusztus 19.-it Sopron közelében, melyet Habsburg Ottó és Pozsgai Zoltán fővédnökségével rendeztek meg. Ott aztán volt incidens! Keletnémet állampolgárok áttörtek a határkerítésen. Azon a délutánon hozzávetőleg hatszázan, november végéig pedig mintegy 60-70 ezren menekültek Magyarországon át Ausztriába, ahol tárt karokkal fogadták őket. „A magyar fegyveres határőrök tanúbizonyságát adták annak, hogy a szolgálati előírások fölé helyezhető az emberiesség.” Jó, hogy ekkor már így gondolták a magyar állami vezetők is. November elején, a német népharag eredményeként, lerombolták a gyűlölt berlini falat is… Beszélgetőpartnerem megemlíti, hogy 1991-ben Szlovénia is csatlakozott a többpártrendszeren alapuló demokratikus országokhoz. Akkoriban nagyon erős zöldpárt működött a tíznapos háborúban önálló államiságot kiharcolt délszláv országban. A goričkói, őrségi és burgenlandi természetvédők 1992-ben a burgenlandi Neumarktban kétnapos szimpóziumon vettek részt, mely az Európai Falusi Tájak címet viselte. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a három szomszédos ország három periférikus tájegységének összefogásával létre kellene hoznia egy, a határokon átnyúló Goričko-Raab-Őrség Tájvédelmi Parkot. A fejlesztési vízió fő feladatai: természetvédelem, tájvédelem, a kulturális örökség ápolása, a néphagyományok, népszokások, tájnyelvek megőrzése, fejlesztés, továbbadása stb. A regionális összefogásnak is köszönhetően sikeresen pályáztak az Európai Unióban. Mindhárom országban elkezdték a saját parkjuk létrehozását. A legfürgébbek az osztrákok voltak, akik már 1996-ban megalapították a Naturpark Raab-ot, őket követték a magyarok, akik 2002-ben létrehozták az Őrségi Nemzeti Parkot, mely magában foglalja a Szentgotthárd környéki Szlovénvidéket is, 2003-ban pedig a szlovén kormány kihirdette a Goričkói Tájvédelmi Körzet létrejöttét… A muravidéki természetvédelmi főtanácsos elismeri értesülésünket, hogy valóban voltak kételyei és félelmei a megvalósulást illetően. Szlovénia ugyanis rengeteg természeti szépséggel és látnivalóval büszkélkedhet: vannak gyönyörű alpesi tájak, van egy kis darabka csodálatos Adriai-tengere, ott a híres Karsztvidék mintegy nyolcezer karsztbarlanggal és víznyelővel, a világhírű Postojnai cseppkőbarlangról nem is beszélve, de említhetnénk a Ljubljanai lápvilágot, mely ókori cölöpházaival az UNESCO világörökségek közé tartozik. A sečovljei sólepárlók is egyedülállóak, vagy szintén a világörökségek között szereplő Škocjani barlangok a Reka folyó szakadékában, 150 méterrel a föld alatt, a lipicai ménes, a bledi tó a várral, a Goriška brda borvidék, a szlovén Karsztvidéknek a Trieszti-öbölig húzódó érintetlen sziklavonulata stb… Mindezek és a hasonlóan kiemelt turisztikai látványosságok mind szerepeltek a szlovén kormány hosszútávú természetvédelmi tervei között, de a Muravidék semelyikben. Ezért voltak a rossz érzések. „És nektek ott a Muravidéken, ott vidéken, mitek van?! Semmitek!”, fölényeskedtek velük a ljubljanai minisztériumi hivatalnokok. Szerencsére az európai döntéshozók támogatták a magyar-szlovén-osztrák perifériák élni akarását.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>