Szlovén nemzetiségi műsor: Riport Koszár Józseffel (1. rész)

A május 27-i adás tartalmából.
 

Riport Koszár Józseffel (1. rész), aki büszkén vállalja újbalázsfalvi identitását, a falurész elején és végén külön tábla is informálja az idegeneket. Az oklevelek először 1548-ban említik. A többségében szlovén (vend, vindis) lakosai a 19. század közepéig a szentgotthárdi cisztercita apátság jobbágyai voltak, majd a falut közigazgatásilag 1937-ben egyesítették Apátistvánfalvával. A falurész szlovén neve Otkovci. A régi időkben Börgölinnek is hívták a német Wergelinből magyarosítva. A törökök őket sem hagyták ki a rekvirálásból, emberrablásból és váltságdíjak fizetéséből. Apátistvánfalva házainak számozása náluk, a balázsfalvi dombtető déli részén kezdődik, majd a „történelmi Apát” lakóházait követően, a párhuzamos, az otkovci dombtető északi részén fejeződik be a legmagasabb házszámmal. A közös település alfája és omegája – a házszámok tekintetében bizonyosan – Újbalázsfalva… Riportalanyunkat a környéken mindenki csak úgy hívja, hogy a Bazár. Az első világháborút követően édesapja és a hozzá hasonló suhancok-legények negyven-ötven fős bandákban jártak Ausztriába ezt-azt (szaharint, tűzkövet, borotvakést, zsilettpengét stb.) csempészni. Ha lebukáskor öt-hat felé oszolva elrohantak a szélrózsa minden irányában, ahogy megbeszélték, akkor az egy-két határőr, vagy egy-két csendőr képtelen volt elkapni őket. De azért vittek magukkal öt liter rumot is, hátha azzal le lehet kenyerezni az egyenruhásokat, de ha mégsem, akkor megitták maguk… A harmincas évek körül aztán „a fater” békésebb foglalkozást választott. Kiváltotta az iparengedélyt és bazáros lett, aki gyerekjátékokat, édességeket, borotvakéseket, szíjakat, bicskákat, egyéb használati tárgyakat és csecsebecséket árult az őrségi és szlovénvidéki piacokon, búcsúkban. Így édesapját illették először az egzotikus kedves becenévvel. … Beszélgetőtársunk régimódi, ráérős történetmesélését azzal folytatta, hogy apja a két világháború között, amikor a legtöbb falusi embernek még biciklije sem volt, így nem egykönnyen jutottak el a dimbes-dombos vidéken keresztül Szentgotthárdig sem, még egyszerű szemüvegeket is eszkábált a rászorulóknak. Budapestről beszerzett különféle erősségű szemlencséket, mint egy igazi optikus, voltak erre a célra félretett, más-más betűnagyságú újságjai, könyvei, ezekkel történt „a vizsgálat”. Az akkori parasztemberek leginkább csak imakönyvet vagy kalendáriumot forgattak, napközben a mezőn pedig amúgy sem kellett az okuláré. A későbbi „SZTK-keretekhez” hasonló egyszerű, nem épp szemrevaló, de mégis szemre való alkalmatosságok neki is voltak. Amikor postán megérkeztek a szemlencsék, belefabrikálta azokat a keretekbe, a falusi emberek pedig örültek, hogy mennyivel jobban látnak, mint annak előtte. Nem tudni, hogy a pupillák távolságát vajon vonalzóval mérte-e meg a szemfüles vállalkozó? A mai szuperszámítógépes szemvizsgálatokra gondolva is elmondható, hogy mindenképp találékonyak voltak az emberek régen is… Amikor riportalanyunk édesapja postán megkapta az optikai tartozékokat, borotvakéseket, zsebkéseket és egyéb árut tartalmazó küldeményeket, melyeken feladóként Weiss Manfréd szerepelt, a helyi postás az idősb Bazárt, a Weiss becenévvel is megajándékozta… Már nagyobbacska fiúként ízes nyelvű történetmesélőnk is eljárt apjával piacozni és a falusi búcsúkba. Helyben minden vasárnap árultak a mise után. Így járt szülőfalumban, Felsőszölnökön is. Lovaskocsival Kétvölgyön keresztülvágtak a hatalmas erdőségen, az ún. miseúton. A kétvölgyiek régen ezen a hosszú erdei úton gyalogoltak vasárnaponként Felsőszölnökre, hogy az ottani templomban áldják az Urat… Amikor Koszár József először járt Szölnökön, megtapasztalta, hogy az ottani emberek másként beszélnek szlovénul, mint ők Apátistvánfalván, Újbalázsfalván vagy Orfaluban. Ennek ellenére a különböző falvakban lakó szlovének jól megértik egymást, nem csak a közös anyanyelvet illetően, hanem a lelki vonzalom okán is. Sőt, ő például Szlovéniában, vagy a horvát tengerparton is elboldogul a szlovén anyanyelvvel. Hidraulikai berendezéseket is vásárolt odaát… A két világháború között még megérte bazároskodni. Szorgalmas édesapja szép summát gyűjtött össze. A második világégés után meg is beszélte a tulajdonossal, hogy egyik földjét a kisbolt fölött eladja neki házhelynek, és hamarosan, még legényemberként, nekiáll az építkezésnek. Röviddel ezután a pengő megbukott. A rengeteg pénzért már csak két doboz gyufát kaphatott volna, ha el nem dugja a padláson a millpengőket a gerendák között azt remélve, hátha mégis rendeződik a dolog. Édesapja majdnem megőrült, mert vagy három évtizednyi munkája veszett oda egyik pillanatról a másikra… A háború vége felé nagyszüleinél is megjelentek az orosz katonák. Az egyik részeg muszka olyan dühös lett, amikor a kamrában megtalálta édesapja szépen elrakott és letakart árukészletét, hogy „pfuj, büdös burzsuj, pfuj, árurejtegető, népnyúzó fasiszta”, őrjöngött és dobálta kifelé a vevőkre váró tárgyakat. A véreres szemű dühöngő „felszabadító” annyira zokon vette „a titkos árubőséget, a másokon való élősködést, a szabotálást, miközben dúl háború”, hogy édesapját kint az istállófalhoz állította, hogy lelövi, mint a kutyát! Ez már nemcsak az apjának volt sokk, hanem az égieknek is sok lehetett, biztos, hogy benne volt a Gondviselés keze. A puska csütörtököt mondott. Erre még inkább felbőszült a tántorgó ruszki, ordított társának, hogy azonnal hozzon egy másik fegyvert. A nagypapa, aki első világháborús hadifogolyként Muszkaföldön jól megtanult oroszul, segítségért kiabált a harmadik ház felől lovon poroszkáló tisztnek. „Táváriscs áficér, Pomáscs, pomáscs!”, egyik bakája le akarja lőni a fiamat!?! Az orosz parancsnok vadul megsarkantyúzta a lovát és az istállóhoz vágtatott, majd lóhátról puskatussal leütötte a magából kivetkőzött vörös katonát… Itt a kései utódnak, bár szerencsésen végződött édesapja sorsa, elcsuklott a hangja, köhögés fogta el, és könnybe lábadt a szeme…

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>

Borítókép: unsplash

Videó ajánló

Olvasson tovább