Szlovén nemzetiségi műsor: Riport Kozár Máriával (2. rész)

A május 20-i adás tartalmából.
 

Riport Kozár Máriával (2. rész), a Szombathelyi Szlovén Önkormányzat elnökével, aki immár 1998 óta vezeti a nemzetiségi szervezetet, de fáradhatatlan motorja a pár hónappal későbbi szombathelyi Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesületnek is. A két szervezet példaértékűen működik együtt, amit a mintegy háromszázötven sikeresen megvalósított programjuk is bizonyít. A nemzetiségi önkormányzat megalakításában, hivatali helyiségeinek előteremtésében, működőképessé tételében nagy szerepe volt a több évtizedes jogászi és közigazgatási vezetői tapasztalatokkal rendelkező dr. Pintér Istvánnak, aki az önkormányzat első elnökként néhány hónapig vezette a testületet, majd elnökhelyettesként folytatta… Mostani beszélgetésünk apropója a Szombathelyi Nefelejcsek Népdalkör 20. évfordulója, mely népdalkör működési feltételeit (próbahelyiség, a különböző fellépésekre való utazási lehetőség, tangóharmonika, tambura, fellépő ruhák beszerzése stb.) az önkormányzat biztosította… Riportunk második részében az elnök asszony elmondja, hogy az egykori egyesületi tagok szinte lefedték a honi szlovének által lakott települések nagy részét, az énekesek pedig a falvak jelentős részét (Felsőszölnök, Szakonyfalu, Kétvölgy, Orfalu). Hárman nem beszélik a szlovén (anya)nyelvet, de ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt némelyikük (Aranyi Erzsébet) olykor jobban tudja fejből a szöveget, mint a szlovén anyanyelvűek. A népdalkörösök többsége fölkérésre vállalta a közreműködést, ketten (Vass Zoltánné és Németh Gyuláné Takács Márta) saját maguk jelentkeztek. Az eredeti, 2004. évi fölállásból ma csupán ketten vannak: Aranyi Imréné és Braunstein Anna. Rajtuk kívül a következők vettek-vesznek részt a népdalkör tevékenységében: Aranyi Erzsébet, Bánfi Lászlóné, Düh Imréné, +Lóczi Józsefné, Németh Gyuláné, Skaperné Embersics Erzsébet, Mukics Dusán (tambura), Mukics Ferenc (tangóharmonika), Mukicsné Kozár Mária, Pável Judit, Szenczi Ágota, +Szenczi Imréné és Vass Zoltánné. Köszönet mindannyiuknak, egykori és jövőbeni közönségük nevében is… A közös népdaléneklés régen is az együvé tartozást szimbolizálta, akárcsak manapság. Továbbá a dalok segítségével bemutatta-bemutatja őseik életét, örömét, búját-baját, születéshez, szerelemhez, házassághoz, elmúláshoz, egymáshoz, szeretteikhez, ünnepeikhez, hitükhöz, háborúkhoz, szülőföldjükhöz, hazájukhoz stb. való viszonyát, egyszóval a népdalok „elmesélték-elmesélik” földi és túlvilági létezésüket-létezésünket. A fiatalabb nemzedékek esetében a népdalokban előforduló számos történelmi szó, fogalom, eljárás, esemény ma már magyarázatra szorul… A két szlovén szervezetnek és népdalkörüknek a Szombathelyen és környéken élő szlovének fölkutatásán és közösségbe szervezésén kívül szlovén anyanyelvük revitalizálásban, újraélesztésében is nagy szerepe volt. Szülőföldjüktől való több évtizedes távollétük miatt igencsak megkopott nemzetiségi anyanyelvük is. És hát szép lassan, nem lévén kivel beszélgetni saját anyanyelvükön, kezdtek elmagyarosodni. Az évek során aztán szép lassan visszanyerte eredeti csillogását édes anyanyelvük. Ebben a Nefelejcsek által számtalan alkalommal előadott, szépen csengő szlovén népdalok is tevékenyen hozzájárultak. És nem utolsósorban az, hogy az egymás közti kommunikáció nyelve a szlovén volt, a hivatalos rendezvények pedig szlovén és magyar nyelven zajlottak – a szlovén egyesület magyar tagjai iránti tiszteletből… A közösségteremtés egyik érdekes példája volt, hogy az apátistvánfalvi Varga Károlyné és a felsőszölnöki Lóczi Józsefné hosszú éveken át ugyanabban a szombathelyi gyárban dolgozott, ismerték is egymást, mint munkatársak beszélgettek is, de csak magyarul. Nem tudták, hogy mindketten szlovének. Első egyesületbeli találkozásukkor pedig csak néztek, mint Jenő a moziban. Hát te is szlovén vagy?! És te is?! Nahát!?… A szombathelyi szlovén önkormányzat és egyesület negyed évszázaddal ezelőtti és a népdalkör két évtizeddel ezelőtti tevékenységének kezdetén, a hivatalos programok végén, szinte mindenki dalra fakadt a harmonikaszó hallatán. Ma már jobbára csak a Nefelejcsek jeleskednek ebben. Beszélgetőtársunk szerint az, hogy ez idő szerint bizonyos egyesületekben nagyon kevés a fiatal, az nem csak a nemzetiségi közösségekre jellemző, hanem a többségi, magyar közösségekre is. Az pedig, hogy egyesek nem beszélik szlovén anyanyelvüket, nem föltétlenül jelenti azt, hogy ők nem szlovének, hanem csupán azt, hogy nem tudják szlovén anyanyelvüket. Részben azért, mert az 1950-es években, a Rákosi diktatúrában nem volt egy életbiztosítás nemzetiséginek lenni, vagy mert jópáran például a hortobágyi büntetőtáborban születtek, ahol szintén jobb volt meg sem mukkanni „idegen” nyelven. Egyszóval szlovének „ők” is, szívesen is tartoznak ehhez a közösséghez, csak az akkori objektív, rajtuk kívül álló okok miatt, nemzetiségi szempontból – „némának” születtek.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>

Videó ajánló

Olvasson tovább