Szlovén nemzetiségi műsor: Riport Soós Kálmánnal (2. rész)

Az április 22-i adás tartalmából.
 

Riport Soós Kálmánnal (2. rész), aki a Fortissimi (Legbátrabbak) Alapítvány és a Kercaszomori Önkormányzat által 2023-ban „Izik, dürmelik, keresztény képírás” című könyvet szerkesztette. Kovács József, a szombathelyi származású tudós pap őrségi szellemi hagyatékának megjelentetésével neki állítottak emléket 90. születésnapja alkalmából… A három Brenner-fiúval, a későbbi három pappal, különösen Józseffel és Jánossal, a későbbi mártírral gyerekkori barátok voltak Szombathelyen. Utóbbi kettővel többször is diskuráltak Kovácsék hatalmas diófáján, azzal a céllal is, hogy elrejtőznek a szomszédban lakó kommunista funkcionárius elől. A könyv főszereplője a szombathelyi szemináriumban kezdte meg fölkészülését a papi pályára. Már itt komolyan vette az idegen nyelvek tanulását, a latin mellett elmélyedt a görög, francia és más nyelvekben is, a vasi „krobótok” iránti tiszteletből horvátul is tanult. 1956 nyarán szentelték pappá. Ezután a budapesti Központi Papneveldében kívánt doktori címet szerezni. Ötvenhét januárjában váratlanul abbahagyta doktori iskoláját, pedig rendkívül jó képességű doktorandusz volt. Hogy mi történt, erről soha nem beszélt. A szombathelyi Egyházi Levéltárban föllelhető kilenc doboznyi hagyatékából sem derül ki. Valószínűleg valamilyen ötvenhatos forradalommal kapcsolatos dolog lehetett… Kovács József győri és budapesti diáktársa volt Pavlics István, akit 1957 februárjában szenteltek pappá. Kettejük egyházi karrierjének kezdete kísértetiesen hasonlított egymáshoz. Pavlicsé még rosszabb is volt, mert fél évvel fölszentelése után börtönbe került. Maga mondta el, hogy az 56-os forradalom idején Pesten növendéktársaival együtt ő is fontos feladatának tekintette a szenvedők vigasztalását. „Kedves Barátom” című fiktív leveleikben, melyeket szétküldtek az egész országban, naplószerűen rögzítették aktuális élményeiket. Ezért „az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, az abban való tevékeny részvétel miatt” börtönbüntetésre ítélték. Fogvatartottként volt kazánkőverő, később beteg- és hullaszállító, majd villanyszerelő. Csak hét év elteltével térhetett vissza egyháza kötelékébe. A nyugalmazott jánosházi plébános-kanonok édesapja Károly mellesleg rábatótfalui szlovén származású ember volt, aki az apátistvánfalvi iskolában kezdte tanítói pályáját… József atya két hatalmas őrségi néprajzi gyűjteményt (Izik, Dürmelik) adott be 1972-ben és 1974-ben az Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatra, utóbbi művei 2023-ban jelentek meg először nyomtatásban. Soós Kálmán néprajz és magyar szakos egyetemistaként segített az etnográfusnak fölcsapott tudós papnak, hogy szakmai szempontból miként kell gyűjteni a folklórjegyeket, hogyan, milyen nemzetközi jelekkel kell lejegyezni a nyelvjárási szövegeket, illetve biztatta, hogy jelentkezzen az országos pályázatra. A két gyűjteményben rengeteg olyan elem szerepel, amely ma már elérhetetlen volna, ha a plébános úr nem jegyezte volna le. Tátrai Zsuzsanna szakbíráló szerint a pályázó sokoldalú, gazdag anyagot tárt fel, de sajnálja, hogy a gyűjtő papi hivatása iránti illendőségből nem használt magnetofont, így a megszólaltatottak egyénisége, beszédük színessége némileg csorbát szenvedhetett, de ez a munka értékéből mit sem von le… Műsorunk első két részében a zenei aláfestést Németh Vendel, egykori nyolcvanegy éves vak ember éneklései szolgáltatják, melyeket 1954-ben rögzítettek magnóra a Zenetudományi Intézet munkatársai. Beszélgetőtársunk, a kötet szerkesztője személyesen is ismerte, szerinte a vak emberek jobban megjegyzik a hallomásból ismert információkat. Ebben hasonlítanak a korábbi évszázadok embereire, akik még nem tudtak írni-olvasni, ezért a dalokat és a történeteket kénytelenek voltak ők is hallás útján megtanulni, és azokat áthagyományozni a következő nemzedékekre… József atya közkedvelt egyénisége volt az Őrségnek és jó viccmesélő, sőt viccgyártó is. Titokban háznál is tartott hittanórákat, cigányul is tanult, egyedül főzött. Szeretett Kercaszomoron élni, a csöndes, nyugodt környezetben tudott alkotni. Közel két évtizedes őrségi szolgálata alatt fáradhatatlanul gyűjtötte az ottani néprajzi történeteket, népdalokat, szólásmondásokat, népi imádságokat, mondókákat, jelesnapi köszöntőket, hiedelmeket, boszorkányokról, kígyókról, farkasokról szóló meséket, babonákat, földrajzi és dűlőneveket. A településen lakók a kötetet ajándékként megkapták, az esetleges egyéb érdeklődőknek pedig ajánljuk, hogy forduljanak a kercaszomori önkormányzathoz… A nagy műveltségű és nagy tekintélyű katolikus pap kutatói munkamódszerével kapcsolatban Soós Kálmán szerkesztő úr elmondja, hogy beszélgetés közben minden apróságra figyelt, időnként az ujjbegyével még a morzsákat is összeszedegette az abroszról. Ugyanez a szemlélet érvényesült néprajzi munkásságában is… A szombathelyi, városi születésű katolikus lelkipásztor úgy érezte, hogy az őrségi emberek agya kicsit más srófra jár, mint más vidékeken. Talán egy ottani farkastörténet is szemlélteti ezt. Egyszer az őrségiek elmentek farkast lőni. Fölmásztak egy tölgyfára. Amikor jöttek az ordas állatok, rájuk lőttek, de a bestiák a fülük botját sem mozdították, hanem körbevették a fát. Megérezték az ember szagát. A puskás emberek ott rostokoltak a fán, amíg ki nem világosodott, és el nem oldalogtak a vérengző vadállatok.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>

Olvasson tovább