Szlovén nemzetiségi műsor: Riport prof. dr. Gadányi Károllyal (3. rész)

A december 11-i adás tartalmából.

Riport prof. dr. Gadányi Károllyal (3. rész), aki volt főiskolai rektor, egyetemi rektorhelyettes, szlovén és horvát tanszékvezető, és aki érdekes hónapban és napon született, október 23-án. Amikor 1943-ban fölsírt a zalai Murakeresztúron, az idézett hó-nap nem jelentett semmit. Bár a párkák, a sorsistennők már tudták, hogy a kislegény tizenhárom éves korában, 1956. október 23-án mégsem kapja meg ajándékként az egy nappal előtte édesanyja által megígért imádott mákos tésztát. Nem a forradalom szele sodorta el a szülinapi lakomát, nem, dehogy, anyukája valószínűleg nem tudta, hogy nincs odahaza mák vagy tészta. De azért a huncut mákvirágok mégsem voltak teljesen ártatlanok. A kis Karcsi osztályuk faláról leszedte a szovjet címert. Nem volt ő forradalmi hős, ugyan már, hanem ő volt a legkisebb, a legkönnyebb, ezért egy colos srác nyakába ültették, hogy akassza már le a falról azt a sarló-kalapácsos-búzakalászos förmedvényt, ahogy hallották pusmogni a felnőtteket. Nem kaptak büntetést, talán ki sem tudódott gyerekes hősködésük… 1958 nyarán dobogó szívvel indult el a vásott falusi kölyke, a Megy a gőzős, megy a gőzös Kanizsára dallamot dúdolva magában, beiratkozni a gimnáziumba. A tanárok kérdezgették az adatokat, és amikor azt mondta, hogy október 23-án született, egy pillanatra kimerevedett egy dús szemöldökű tanár képe, hogy melyik hó-napon születtél, fiam?! Október 23-án, mondta kissé bizonytalanabbul. Viiigyááázz, te gyerek, naaagyon viiigyááázz!!!.. El nem tudta képzelni, mi a baj ezzel a dátummal. Hú, sóhajtott föl kifelé menet, jó kis suli-buli ez itt, ha itt ilyen hülyeségekkel szőröznek… Égnek állt a haja, amikor megtudta, hogy tíz nappal beiratkozása előtt végezték ki Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót az október 23-án kirobbant „ellenforradalom”-ban játszott szerepükért. Onnantól kezdve mindig azt mondta, és írta mindenféle életrajzokban is, hogy tizedik hó huszonharmadikán látta meg a napvilágot… A trükkről aztán 1970 telén mégis megfeledkezett a távoli, zúzmarás Leningrádban, ahol bölcsészdoktori disszertációjához az ószláv glagolita írásmódban lejegyzett négy evangéliumot szerette volna mikrofilmen megkapni. Egy „fufajkában”, ahogy az oroszok nevezték a pufajkát, ücsörgő szigorú tekintetű elvtársnő fülét megütötte október 23.-a. Hogy mikor, kedves elvtárs? Iscso ráz! Szpászibá, ez maguknál még nagy ünnep lesz valaha! Mi ez, provokáció, morfondírozott magában a fiatal doktorandusz, hirtelen még a szibériai gyorsvonat is eszébe jutott, ha kotyog valami nem megfelelőt. Tippünk, hogy biztosan titkos rendőr volt, nem talált. A fufajkás a híres könyvtár igazgatónője volt egykoron, de mivel elfajult „ántiszovjécsicá”-vá, kivágták beosztásából, hadd tanulja meg, hogy a szovjet hatalommal nem lehet ám packázni… Végzős főiskolásként 66-ban a letenyei gimnáziumban volt magyartanári gyakorlaton, a tótszerdahelyi általánosban pedig a horváttanárin, amikor magához hívatta a pécsi tanárképző szigorú főigazgatója, pakoljon össze, és induljon Kapuvárra, orosztanárnak az ottani gimnáziumba. Hol van az a Kapuvár? Nézze meg a térképen! A nagyközségbe tartó buszon kérdezi egyik utastársától, hol található a diákotthon, mert ő ott fog lakni. Ott ugyan nem! Hogyhogy?! Mert Kapuváron nincs diákotthon. Azt a fűzfán fütyülőjét! De hol fogok akkor én aludni?! Sötét februári este van, a szél úgy fújja a havat a magyar Kisalföldön, mintha gonosz patások prelúdiumot fújnának egy dráma nyitányaként. Egy szűk, spájz-szerű kézimunka műhelyben találta magát. A varrógép kerekéről levette a szíjat, idegességében hajtani kezdte a pedált, mint egy őrült, a gép lapjára kirakta szerény elemózsiáját, és optimistán majszolta a kiflit és a párizsit. Később az állófogas tetejére egy deszkát helyezett, az egészet letakarta egy pokróccal, és megvolt a szekrény is. Holtfáradtan bezuhant egy rozoga ágyba. Éjszaka azt álmodta, hogy szakad a hó és száncsengők csilingelnek odakünn. Szent ég! A vékony pokrócon vastag hótakaró, mint odakint a földeken. Nem volt jól bezárva az ablak. Ej, hogy az a kaporszakállú, rázta meg magát, mint pulikutya, miután megmártózott a pocsolyában. Megtörülközött, mosakodni úgyse kellett, és fölfrissülve elindult első orosz órájára, zdrávsztvujte, ucsenyici! Hat évet töltöttek Kapuváron, ott született két gyermekük is, szép volt, jó volt… A szombathelyi tanárképző főigazgatója a táblára mutatott, majd riportalanyunk kezébe nyomott egy krétát, kedves Karcsi, most, hogy a szükséges feltételeket megteremtettük, csinálj egy szlovén tanszéket, légy szíves! A szombathelyi tanárképző és a maribori főiskola között már több mint fél évszázaddal ezelőtt, 70-ben kezdődött el az együttműködés, amikor szlovén lektorok kezdtek el járni a vasi megyeszékhelyre tanítani a honi nemzetiségi hallgatókat. dr. Gadányi Károly 1975-77 között magyar lektorként dolgozott a szlovéniai testvérintézményben. A szombathelyi szlovén főiskolai katedra végül 1980 szeptemberében kezdte meg működését. A horvát tíz év múlva. Idővel tudományos szlavisztikai napokat is rendeztek, az ötödikre vagy száz akadémikus is eljött Szombathelyre a nagy Oroszországból és a kis Szlovéniából. Ma már egyetemi rangja van a katedrának. Mintegy nyolcvanan szereztek itt szlovéntanári képesítést. A hivatalos kapcsolatokból igaz barátságok is szövődtek… A jó kedélyű, majdhogynem huncut professzor úr tíz esztendeje nyugalomba vonult, de nem nyugszik, nyolcvan esztendejét meghazudtolóan aktív. Két héttel ezelőtt épp a pécsi vonattal jött hazafelé, amikor kerestem. Azt megelőzően Pesten a magyar-montenegrói meccsen izgult, és sokat tapasztalt sportvezetőként csak ámult a magyar csapat teljesítményén. Olyan nincs, hogy másfél perc alatt két magyar gól születik!!! És olyan sincs, hogy egy krétával és egy táblával tanszéket lehet alapítani…

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>

Videó ajánló

Olvasson tovább