Riport a Szombathelyi Szlovén Ház megépítésének 20. évfordulójáról (2. rész). A szombathelyi Savaria Múzeum 1978-ban megvásárolta a már nem lakott felsőszölnöki Psihoda-féle boronafalú füstösházat. A porta alkotóelemeit Szombathelyre szállíttatta, hogy majdan a helyi szabadtéri Vasi Skanzenben, Magyarországon a második ilyen jellegű intézményben, a többi nyugat-dunántúli népi építészeti remekmű mellé vasi szlovén házként fölállítsa. Utóbbi a 19. század eleji füstösház egyik jellemző példánya, a legrégibb vasi ház¬típus. A Savaria Múzeumnak, sajnos, nem futotta arra, hogy az épületet a kiszemelt helyen felhúz¬za. Az eredeti faszerkezet végül az enyészetté vált. A Szlovén Ház két és fél évtizeddel ezután, 2002-ben épült meg új helyén, újonnan, új fagerendákból, az eredeti méretben, Szlovénia anyagi tá¬mo¬gatásával. Tavasztól-őszig ebben a hagyományos parasztházban, melyben működő kemence is van, tartják nagy érdeklődésre számot tartó programjaikat a szombathelyi szlovének. A kezdeményezőről és főszervezőről, valamint a magyarországi kivitelezőkről – nagyrészt a vasi múzeum munkatársairól – a műsor első részében szóltunk. Ezúttal Jože Rogannal, a Szlovéniából hívott zsúpfedőmesterrel váltunk szót. Kérdésünkre, hogy a megrendelők Magyarországon nem találtak megfelelő embert, hogy külföldön kellett keresni szakembert, azt válaszolta, hogy Magyarországon teljesen más módszerrel, ún. kettőzött zsúpszalmával végzik a tetőfedést, miközben a szlovén metódusnál, ami osztrák-német eredetű, terített zsúppal történik a munka. Mivel egy 19. század eleji magyarországi szlovén parasztházról van szó, amelynél szintén a német technológiát alkalmazták, furcsa lenne, ha a magyar módszer szerint végezték volna el a tetőfedést. A kettő közti különbséget ránézésre még a laikus nézelődő is észreveszi. A skanzenlátogatóknak sokszor feltűnik, hogy a domb tetején lévő szlovén háztető teljesen másmilyen, mint az összes többi nyugat-dunántúli házé. A másik szempont a megfelelő minőségű rozsszalma termesztése és szakszerű földolgozása – a mester családja már hosszú évtizedek óta foglalkozik ezzel is -, amely biztosítja, hogy a tető időtartama jobb lesz. Rogán úrnak épp az volt az egyik feltétele, hogy saját termesztésű zsúpszalmát használhasson, mert csak így tudta garantálni a tető minőségét. Jót derült, amikor egy alkalommal olyan kérdés érkezett a magyarországi megrendelőtől, hogy milyen hosszú az ő zsúpszalmájuk? Ők azt sohasem mérik, hiszen a szlovén-német technológiánál elegendő az a szalmahossz, amelyik a két tetőléc közötti távolságot befedi, miközben a magyar módszernél két-három lécközt is el kell érnie. Hát jó, somolygott a bajsza alatt, ugyan már este van, de mivel szépen süt a hold, kimegy a mezőre colstokkal és megméri a rozs magasságát, és egy félóra múlva visszaszól telefonon. Amúgy a zsúpszalma Magyarországra szállítása sem volt egyszerű dolog, mert 2002-ben a két szomszédos ország még nem volt az EU tagja, tehát a határon vámkezelés is folyt. Nem volt könnyű elintézni, mivel az ún. ATA carnet ideiglenes behozatali procedúrához kellett folyamodni. Utóbbit például akkor alkalmazzák, ha világhírű múzeumokból nagyon értékes festményeket, szobrokat szállítanak külföldre kiállítás céljából, majd vissza az eredeti országba, hogy ezáltal elkerülhető legyen a vámfizetés. Nos, szegény zsúpszalmának is melege lett a határátkelőn – igaz, hogy augusztus is volt –, mert egyáltalán nem értette, hogy mi az az ATA carnet, amit tőle követelnek a szlovén és magyar vámtisztek. A főszervező is alaposan megizzadt, mire a szombathelyi vámudvarban meggyőzte a vámhivatalnokokat – épp csak megesküdnie nem kellett -, hogy tényleg, igazán, isten bizony, nem fogják eladni a zsúpszalmát, hanem a Vasi Skanzenben fölhasználják tetőfedésre. A két mester, Rogan úr és fia Damjan, a szombathelyi ács- és egyéb szakik segedelmével, három hét alatt rávarázsolták a díszkoronát a Vasi Skanzen legmagasabb pontján álló szlovén házra… A fizetség sem volt problémamentes, mert az egyesület, amelyik pályázat után nyerte el a zsúp és a zsúpolás ellenértékét, nem tudott valutában fizetni, hanem csak forintban. A szlovéniai szakemberek jó ideig nem tudtak mihez kezdeni a magyar fizetőeszközzel. Szerencsére az egerek a padláson nem fértek hozzá, jó két év múltán aztán Szlovénia és Magyarország is belépett az unióba, megszűntek a határok. Magyarországon akkoriban szinte minden olcsóbb volt, mint Szlovéniában, így a Rogán család akkoriban gyakran látogatott a határ innenső oldalára, és jó haszonnal tudták elkölteni forintjaikat. A Szlovén Ház – mivel közösségi tér is, azért a két nagybetű – 20. évfordulójára pedig nagyon szívesen eljöttek Szombathelyre és jól érezték magukat ott nem csak a két mester, hanem az egész család, köztük a 77 éves családfő unokája. Utóbbi már szintén jól beletanult a zsúpolási mesterségbe, amelyet Szlovénián kívül leginkább Ausztriában gyakorolnak, ahol rendkívül nagy a kereslet a Vasi Skanzenben található szlovén házhoz hasonló kivitelezésű hétvégi házak iránt.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>