Szlovén nemzetiségi műsor: Riport a kétvölgyi Klement Ferencnével (2. rész)

Az augusztus 22-i adás tartalmából.
 

Riport a kétvölgyi Klement Ferencnével (2. rész) a barátságról. Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején egymás szomszédságában élt a két kis Irénke. Vér szerint nem voltak rokonok, de azt, hogy egyikük anyukája a másikuk anyukájának volt a keresztanyja, úgy élték meg, hogy ők bizony rokonok! Majd amikor a kis keresztlány férjhez ment, akkor a keresztmamája főzött a lakodalomban. Akkoriban olyan ötven-hatvanfős volt a lakodalmas sereg, azonban mindent kézzel kellett csinálni, nem voltak modern konyhagépek, mint manapság. Riportalanyunk anyja nagyon jól főzött. Akkortájt inkább baromfit vágtak, mert nem voltak bővében a sertéshúsnak. Amikor a násznépnek fölszolgálták az aranyló tyúkhúslevest, rögvest kérdezgették, hol van a főszakácsnő, aki ilyen gyönyörű vékony levestésztát készített, mint a hajszál. Idővel híre ment jó főztjének, és más környékbeli lakodalmakba is hívták “konyhaséfnek”. A szomszédos Apátistvánfalván például volt egy kilencgyermekes család, valamennyiük lakodalmán az ő édesanyja főzött. A konyhai előkészületek már egy héttel a nagy esemény előtt elkezdődtek. Először az imént dicsért cérnametéltet gyúrták házilag és metélték leheletvékony csíkokra, elkészítettek jó sok száraz süteményt, rétest, miegyebet. Kérdésünkre, hogy ilyenkor minden bizonnyal gyerekként is nagyon várták haza az anyukát, mert nyilván hozott nekik is ilyen-olyan nyalánkságot. Hát, volt olyan hely, ahol sok mindent pakoltak neki hazavitelre, de olyan is előfordult, mondja nevetve Irénke néni, hogy anyukája éhesen érkezett haza, mert a sok munka miatt nem ért rá enni. A főzés-sütésben segédkezők is mindig mindent tőle kérdeztek, hol van ez, hol van az, a végén aztán hoppon, azaz éhkoppon maradt, a háziaknak pedig nem jutott eszébe, hogy útra csomagoljanak neki. Riportalanyunk végül is édesanyjától tanulta meg a sütés-főzés fortélyait. Ha jöttek szlovéniai fellépők vagy egyéb vendégek a faluba, mindig őt kérték meg, hogy süssön már azokból a finom Rába-vidéki szlovén süteményekből, hogy hadd lássák az anyaországból érkezettek, miként ápolják, magyar honban is, a szlovén gasztronómiai hagyományt. A vasárnapi mise után körbeállták a külföldről érkezettek, és kérdezgették, hogy ezt vagy azt a süteményt miként kell elkészíteni. Őszintén szólva, Irénke néni agyán először átvillant a furcsa gondolat, hogy ha ő most mindent elmond töviről-hegyire, akkor oda lesz az ő renoméja, mert akkor már mindenki tudni fogja a dolog csínját-bínját, és akkor legközelebb már nem keresik. A következő pillanatban gyorsan elhessegette magától a konkurenciára irigykedő zöld szemű szörnyet a lelkéből, meg egyébként is mindig új érdeklődők érkeznek, úgyhogy mindent elmondott a kíváncsi vendégeknek, ők pedig hálálkodva intettek neki búcsút a rendezvény végén… Amúgy Irénke néninek hatéves korában már négy tehenet kellett őriznie. A szülők kiengedték az állatokat az istállóból, a legelelő pedig be volt kerítve. Ilyenkor szabadon legelhettek a marhák, és a kis pásztorlány is szabad volt, és jöhetett a kis barátnő, akivel játszhatott, persze fél szemmel azért figyelni kellett bocikat is. Ha a játék túlságosan elvonta a figyelmüket, a tehenek pedig átugráltak a kerítésen, és valami kárt okoztak, akkor általában megszidták a szülei és megfenyegették, hogy máskor nem jöhet át hozzá a barátnője. Ahol nem volt bekerítve a legelő, ott láncon kellet fogni a négy termetes állatot. Leginkább arra kellett ügyelnie, nehogy véletlenül elessen, mert akkor a tehenek megtaposhatják. Behajtáskor mindig meggyűlt a baja a négy tehén közül az egyikkel, amelyik soha nem akart visszamenni az istállóba. Amikor végre nagy nehezen sikerült beterelni, akkor egy bottal jól megverte az engedetlenkedőt. Később aztán a kis barátnője már nem jöhetett át hozzá tehenet őrizni, mert őt is megbízták hasonló feladattal. Neki annyival volt könnyebb, hogy csak kettőt kellett őriznie. Az idő telt-múlt, a kislányokból nagylányok lettek. A környéken volt két fiútestvér. Az egyik neki udvarolt, a másik pedig a kisebbik Irénkének, akinek az édesapja ellenezte a kapcsolatot. Aztán a végén egyikből sem lett semmi, már két másik fiatalember lett a férjük. És ami a legborzasztóbb, évtizedek múltán a két igaz barátnő legendáris barátsága is megszakadt, mert a fiatalabbik Irénkét pár évvel ezelőtt magához szólította a Jóisten. De riportalanyunk lelkében örökké megmarad.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>

Videó ajánló

Olvasson tovább