Szlovén nemzetiségi műsor: Riport Rogán Annával 2. rész

A július 4-i adás tartalmából.
 

Riport Rogán Annával (2. rész), akivel szót váltunk arról, hogy évekkel korábban milyen furcsa szerzeményeknek néztük a tévében a koreaiakat és a japánokat, ahogy az utcákon maszkkal az arcukon jártak-keltek. Mostanában aztán szinte az egész világ belépett “a fura maszkos emberek kasztjába”, egy egészen parányi, szabad szemmel láthatatlan Covid-vírus miatt. A rábatótfalui mezőkön, amelyeket a családdal művelnek, már az első pandémiahullámkor észrevették, mindenféle műszeres vizsgálat nélkül is, hogy sokkal tisztább lett a környék levegője. A világjárvány előtt ugyanis megszámlálhatatlanul sok repülőgép húzott el falujuk fölött Ausztria irányában. A kisunokák nem győztek lelkesedni, hogy “Odanézzetek, megint jön egy repülő, megint húzza a csíkot maga után!” Voltak olyan időszakok, hogy szinte egy-két percenként. Hiába a tízegynéhány kilométeres repülési magasság, a kerozinos “áldás” valamilyen formában mindenképp szennyezi a levegőt. Olyankor az asztmás asszonynak a légzése is érezhetően megnehezült-megnehezül. A rettenettes egészségügyi katasztrófa idején, amikor nagymértékben csökkent-csökken az óriási fémmadarak száma, enyhült-enyhül a betegeskedő földművesek nehézlégzése. Ez a ritmikus hullámzás azóta is megfigyelhető. Riportalanyunknak három unokája van, akiknek természetesen nagyon örül. Még akkor is, ha sokat kellett rájuk vigyáznia, hogy a fiatal szülők dolgozni tudjanak járni. Ő ezért évekre fölfüggesztette saját munkába járását a gyárba. Most viszont ezek miatt az évek miatt késik a negyven évnyi munka utáni nyugdíjba vonulás. Sebaj, az a lényeg, hogy az őt követő két nemzedéket életkezdésében tudta segíteni. Egykeként mindig irigyelte egy kicsit azokat, akik többen vagy sokan voltak testvérek. Nagyon jó az szerinte, ha az ember el tud menni a testvéreihez, vagy azok jönnek őt meglátogatni. Ennek a csodálatos emberi érzésnek a megélése, sajnos, kimaradt az életéből. Nagy bánat érte, hogy édesanyja mindössze hatvanévesen búcsúzott el tőlük. Azt pedig egyszerűen tragédiaként élte meg, hogy édesapja, hatvankilenc évesen, úgymond szörnyet halt. A gyári és a paraszti munka mellett hobbiként kútásással is foglalkozott szinte teljes felnőtt életében. Nyugdíjba vonulását követően is. Megszállottja volt ennek a veszélyes mesterségnek. Leánya és veje többször is kapacitálták, hogy hagyja már abba, nincs rá szüksége. Őneki nincs, mondogatta minduntalan hamiskásan mosolyogva. Nektek sincs szükségetek az én munkámra, mert megnyitjátok a csapot, és folyik belőle a víz. De annak az Isten háta mögötti dombon éldegélő néninek, akinek a kútjában annyi víz sincs, hogy egyszer eloltsa a szomját, annak létszükséglet, hogy valaki kitisztítsa a huszonvalahány méter mély kútját. Nem is fogadott el érte pénzt. Édesapja számára a legszebb fizetség az volt, hogy az egyedül éldegélő idős özvegyasszonynak úgy ragyogott a szeme, amikor az első, tiszta vízzel telt vödör a “feneketlen” víz nélküli kerekeskútból a felszínre ért, mintha legalább ötöst nyert volna a lottón… Amikor a csángó ember annak idején elment egy kút mellett, nyelvével keresztet vetett a szájpadlására, és így köszöntötte: Dicsértessék a kút forrása!… A bánatos néni misét mondatott a mester halálát követően. Nem nála történt a szörnyű szerencsétlenség, hanem a szemben lévő másik dombon. Ott is kutat tisztítottak. Az is irtó nagy mélységben volt. Az egyik étkezést és pihenőt követően a derék öreg szaki ismét beült a méretes vaskannába, hogy a leereszkedést követően folytassa a felelősségteljes munkát. Valahol félúton a vaskötél végét az orsón rögzítő csavar kiszakadt, a hatalmas kanna az utasával együtt, szabadesésben, egyre gyorsulva zuhant a mélységbe. Ami törthető van az emberi testben, az mind összetörött az évtizedeken át minden baj nélkül dolgozó kútásón. A sors ráadásul még egy egyhetes kórházi kálváriát-agóniát is kiosztott neki. Odaadó, áldozatos, másokon mindig segíteni akaró munkájával semmiképp sem érdemelte ki, hogy élete ily tragikusan végződjön.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>

Borítókép: Forrás: Unsplash

Videó ajánló

Olvasson tovább