×

Szlovén nemzetiségi műsor: Riport Mákos Imrével (2.rész)

A május 30-i adás tartalmából.
 

Riport Mákos Imrével (2. rész), aki immár az egyetlen élő tagja az egykori igen népszerű szakonyfalui családi zenekar, a Mákos Együttes négy tagjából. Abban a házban, amelyben most lakik, egy olyan ember élt, akinek 1956-ban távoznia kellett az országból. Imre bácsi tizenhárom éves suhanc volt, akit tanító nénije, Völgyesi Anna megkért, hogy vigye el az iskola magyar zászlaját Barta bácsinak a kocsmába. Máshol a faluban ugyanis nem volt magyar zászló. Az 1956-os események idején a szentgotthárdi kaszagyár dolgozóinak nagy része leállt a munkával, és elindultak „körülnézni” az egy-két kilométerre lévő ausztriai Mogersdorfba (Nagyfalvára), ahol a híres 1664-es szentgotthárdi csata zajlott. Édesapja is abban a gyárban dolgozott, s mivel ezen a napon nem érkezett időben haza, ezért a kis Imi izgatottan kerékpárra pattant és elkarikázott a hat kilométerre lévő kisvárosba. A karakán melós társaság már a határátkelőnél volt, Imi is velük tartott. Az osztrák faluban volt nagy álmélkodás, amikor a kaszagyári munkáscsapat „bevonult” az egykori magyar településre. Közbevetésünkre, hogy a helyi kocsma csaposa aznap nagy seftet üthetett nyélbe, elnevette magát: nem volt nekünk, csóróknak, akkor shillingünk!… De mint megtudtuk, az osztrák „sógorok” hellyel-közzel nagylelkűek is voltak, ingyen is adtak itókát a magyar „forradalmároknak”. Beszélgetőtársunk bátyja István, a későbbi együttesvezető éppen 56-ban volt katona Zalaegerszegen. Amikor hazaérkezett szabadságra, hűlt helyét találta családjának. Fiatal felesége ugyanis fogta a kislányukat és kimentek nyugatra. Grazban vártak a férjre, illetve apukára, hogy utánuk jöjjön és új hazában, új életet kezdjenek. István valóban utánuk sietett, ahogy csak bírta a lába, és hazahozta Magyarországra őket. Semmiképp sem akarta, hogy katonaszökevénnyé váljon és hogy a dezertőrség vétségébe essen. Mákos Imre később még többször járt Ausztriában. Édesapja egykori mogersdorfi házigazdájának Grazban mészárszéke és hentesüzlete volt, oda szerette volna elcsalni az immár snájdig fiatalembert. De ő is inkább idehaza maradt. Mind a négy Mákos-fiú a híres farkas kalapácsos kaszagyárban kereste a kenyerét, a legfiatalabb Imre villanyszerelőként, ketten lakatosként, a legidősebbik pedig az akkoriban világhírű szentgotthárdi vívópengéket készítette. A Mákos Együttesen kívül mind a négy testvér zenélt a szentgotthárdi fúvósegyüttesben is. Utóbbihoz kapcsolódik egy családi tragédia is. Zeneszóval masírozott a rezes banda az orosz emlékmű felé a szentgotthárdi Ligetben. Mákos István, a közkedvelt családi együttes vezetője, trombitáját fújva rosszul lett és összeesett, kórházba került, és két-három nap múlva – negyvenes évei elején – meghalt. És eredeti formájában megszűnt, meghalt az egykor méltán híres családi zenekar is. Azért is örül Mákos Imre a mostani nyugdíjas szlovén dalárdának, mert emez egy kicsit föleleveníti számára az egykori, sok évtizeddel ezelőtti szép zenei emlékeit is. Szlovéniából jár hozzájuk a kórusvezető, és bizony az egyes irodalmi szlovén szavakat nem érti, ezért tanulnia kell, de örömmel teszi. Próbálom mentegetni, hogy magyar anyanyelvű felesége volt, és biztosan ezért nem tudta mindig használni szlovén anyanyelvét. Á, dehogy, kuncog. Magyar felesége szinte jobban tudott szlovénul, mint ő! Nocsak? Szülei, akikkel a fiatal házaspár vagy tíz évig együtt lakott, nem tudtak jól magyarul. Főleg a mama. A két asszony pedig hogyan tudná vezetni a házat-háztartás, ha nem tudnak kommunikálni egymással. A fiatalasszony belevetette magát a tanulásba. Jó fél év múlva már sokat értett a szakonyfalui idős szlovénok beszédéből, és ő is meg tudta értetni magát velük. Amikor elment a boltba, a szomszédban dolgozó Merkli bácsi mindig nagy szeretettel invitálta magához az egyedülálló nyelvtehetséget – erről egy régi rövid riportrészlet lejátszásával a kedves hallgatóink is meggyőződhetnek. Az öreg kovácsmester félrehajtotta bőrkötényét, egyik lábát az üllőtuskóra tette, és élvezettel hallgatta a tüneményes bakonysárkányi származású fiatalasszonyt, nem csak üde szépsége miatt, hanem ízes szlovén beszédéért is. Azt, hogy nagyon csinos volt, az is bizonyítja, hogy házaságkötésük előtt az ifjú párnak be kellett mennie a komáromi rendőrkapitányságra engedélyért, mert a fiatal ara még csak tizenhét éves volt. Cinkos férfimosolyunkkal kísért kérdésünkre, hogy aztán mivel támasztották alá kérelmüket, jött a csattanós válasz: azzal, hogy nagyon messze vagyunk egymástól, és nagyon hiányzunk egymásnak. És ez elégséges indok volt egy rendőrkapitányságon?! Hát persze, csillog a hetvenkilencéves riportalany szeme. Szóval nem is volt semmi sürgető szempont, mint annyi esetben a világtörténelem során, próbáltuk hebegve nem átlépni az illendőség határát. Az ég világon semmi! Épp azért, mert mindhárom bátyjánál voltak ilyesféle gondok, voltak, ezért ő úgy határozott, hogy házasságkötés előtt ezt aztán nem! Mert azért így mégis jobban veszi ki magát a dolog, nemde, és a menyasszony is szebb az oltár előtt.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>

Videó ajánló

Olvasson tovább