Szlovén nemzetiségi műsor: Riport Sulics Antalnéval 2. rész

Az április 4-i adás tartalmából.
 

Riport Sulics Antalnéval (2. rész), aki kilenc gyermekes családban nőtt fel. Idővel saját maga is családot alapított, és három gyermekük született. Első lányuk férjhez ment, és egy-kettő, jöttek az unokák: egy, kettő. Aztán a második királylányért is eljött a lovag. Az esküvő után éltek boldogan, egy évet, kettőt, majd ismét egy évet, kettőt, de már kevésbé boldogan, mert nem jött a gyermek, a házasság igazi értelme. Megint fordult az idő kereke egyet, kettőt, még egyet, kettőt, ajjaj, a remény kezdett megcsappanni. A messze földön híres orvosok is ingatták a fejüket, mert hogy a fiatal párnál orvosilag minden a legnagyobb rendben volt. A hosszú lelki hullámvölgyből úgy szabadultak ki, hogy elhatározták, elég a bánkódásból. Örökbe fogadnak egy gyermeket! Az se baj, ha netalán roma származású lesz. És így lőn. Vér szerinti édesanyja, aki azt sem tudta megmondani, ki volt a kis Riki biológiai édesapja, végleg elhagyta gyermekét. Ekkor nevelőszülőköz került a kis árva, akiket apunak és anyunak hívott. A nem egyszerű jogi procedúra és a szoktatás, valamint az otthoni körülmények közötti próbaidőszak után az immár „harmadik szülők” boldogan elfogadták és befogadták. A szülőanyjától kapott roma vezetéknév helyett az örökbefogadó apa vezetéknevével, valamint Richardo helyett Richárd néven anyakönyvezték újból. A Riki becenevet megtartották, hogy minél kisebb lelki törést szenvedjen el a kicsike, hogy még ezt is elveszik tőle? Szoktatás alatt a gyerkőc érdeklődött is, hogy hol van apu és anyu, meg a három tejtestvér? Amikor megtörtént a hivatalos névváltoztatás is, és végérvényesen az örökbefogadó párhoz költözött, szinte hihetetlen, egy szempillantás alatt megszűnt a kérdezősködés. Mintha érezte volna, hogy most alkalmazkodnia kell? Sok-sok hónap telt el azóta, és már teljesen komfortosan érzi magát az új környezetben. Aztán egy szép napon – annak biztos tudatában, hogy megérdemelt gyermeki trónusától most már tényleg senki sem fogja megfosztani? – ismét elő-előhozakodik Ági anyuval és a három nevelt testvérkéjével. Még mondja valaki, hogy az emberi agy és szív nem Isten teremtménye! Mostanság az örökbefogadó szülők és a kis Riki sokat nézegetik együtt a nevelőszülőknél róla készült képeket. „És ez ki? És az ki? Hát mindegyik te vagy, drága kisfiam, kisebb korodban… Ááá, ez nem én vagyok! Ennek a kisfiúnak olyan fekete haja van! Ez a másik vagyok én! A világosabb hajú!” Pedig mindegyik ő. Amikor a minap a büszke, szőkésbarna hajú fogadott apuka elvitte kisfiát a közeli játszótérre, az egyik unatkozó-unokázó kisnyugdíjas barátságosan megkérdezte tőle, vajon kitől örökölte a kisfiú azt a szép sötét haját? Az újdonsült családapa, huncutul mosolyogva, azt válaszolta, hogy a gyermek édesanyjának van ilyesféle fekete haja. Igen, bólogatott, miközben kuncogott magában, hiszen felesége is szőkés-barna. Az ország nyugati felében lakó nagymamának-nagypapának egy percig sem volt gondjuk azzal, hogy lányuk és vejük cigány származású gyermeket fogadnak örökbe. Munkahelyükön sok szakonyfalui roma emberrel dolgoztak együtt, és nagyon jó benyomásokat szereztek róluk. A riportbeli nagymama tehát örömmel vette a hírt az adoptálásról, mert neki is nagyon fájt, ami a lányának és a vejének. Csupán arra kérte őket, hogy ha valóban örökbe fogadnak egy gyermeket, akkor azt úgy szeressék, mintha vér szerint is az övék volna. „Én már úgy vagyok vele, mintha valóban a miénk lenne. Sőt, már valóban a miénk is.” A riporteri incselkedésre, hogy mi lesz akkor, ha a végén egyszer csak vérbeli gyerekük is lesz az örökbefogadó szülőknek? Riportalanyunknak fölcsillant a szeme és széles mosoly futott át az arcán: „Adná a Jóisten! Bárcsak úgy lenne!”… Az ország keleti részében lakó másik nagypapa számára szintén ünnep – az ottani nagyi sajnos még a fiatalok egybekelését sem érhette meg – , amikor a nehezen várt egy szem unokája a messzi, volt székes fővárosból bekopog az ajtaján. Mellesleg a nagypapa is nevelőintézetben élt, mert az ő édesanyja szintúgy fiatalon halt meg. Gyerekként a Papi és a testvére, valamint a kis Farkas Flórián, volt roma parlamenti képviselő, ugyanabban az intézeti kollégiumban laktak.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>

Olvasson tovább