Szlovén nemzetiségi műsor: Riport Irena Pongracz-cal 1. rész

A december 6-i adás tartalmából.
 

Riport Irena Pongracz-cal (1. rész), akinek kercaszomori (a „Legbátrabb falu”-ból való) nagyszüleit, egy holdfényes májusi éjszakán 1950-ben, hortobágyi kényszermunkára hurcolták. A még legényember fiuk, riportalanyunk későbbi édesapja, elkerülendő a deportálást, Jugoszláviába menekült. Apa és fia ezt követően soha többé nem találkoztak már. Se élve, se halva. A nagyszülőket, 1953-as „rehabilitálásukat” követően, különböző kifogásokkal és ürügyekkel, egyszerűen nem engedték vissza lakóhelyükre, saját, nehezen megépített új házukba, amelyben mindössze két évet töltöttek el a kitelepítés előtt. A nagypapa idegenben, Zalalövőn hunyt el 1962-ben, és csupán a temetésére „ért haza” Kercaszomorra. A Jugoszláviába menekült fiatalember pedig, miután még nem volt jugoszláv állampolgár, nem tudott, és nem is mert, hazamenni Magyarországra. Édesapja temetésére sem. A határ közvetlen közelében lévő Središčében a granicsárok megengedték, hogy a közben odaát családot alapított, végtelen mély gyásszal sújtott férfi két nagyobbik gyermekével – a ravatalon fekvő nagyapa sohasem látott két unokájával –, a határ túloldaláról kísérjék-sírják végig a gyászszertartást. A megtört szomoróci rokonok is látták a határon zokogó szerencsétlen közeli hozzátartozóikat… Amúgy a szökést követően az emberi kiszolgáltatottságot azzal is tetézték a befogadó titói államban, hogy a magyarországi szökevényt – átdobva a határon az óhazába – kémkedésre kényszerítették. Fürkéssze már ki, miféle laktanya épül Őriszentpéternél, hány katonával? Vagy vigyen ilyen-olyan prospektusokat, és azokat szórja szét a környező településeken. A magyar oldalon Rákosi pribékjei is ugyanerre kényszerítették egyik falubeli ismerősét. Idővel a két barát túljárt a két diktatúra eszén – egyszerűen kicserélte egymás között az információkat és a propagandaanyagokat, s így teljesítették – egymás feladatait átvállalva – az amúgy életveszélyes akciókat. Riportalanyunk édesanyja a férje kényszerű kémkedésével járó nagy idegfeszültségtől elvetélte első gyermekét. Ekkor emberi méltóságában mélyen fölháborodva, nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot, panaszt tett a jugoszláv Államvédelmi Hatóság (UDBA) ellen. Mit tesz Isten, akkortól békén hagyták a sokat próbált menekült férjét, aki 1972-ben gyorsan fölvette a jugoszláv állampolgárságot, hogy meg tudja látogatni Magyarországon édesanyját a kórházban. 1976-ban értesítést kapott ismét a szombathelyi kórházból, hogy a mama másik lábát is amputálni kell. Mire Szlovéniából a fia, az egykori menekült, odaért, a drága édesanya már nem élt.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Tovább a műsoroldalra >>>

Videó ajánló

Olvasson tovább