Riport Lengyel Istvánnéval (2. rész), aki az 1950-es években Vasból Győr-Sopron megyébe járt – tavasztól őszig – mezőgazdasági idénymunkára. 1957-től azonban már nem utazott haza a többiekkel az idény végén. Férjhez ment ugyanis egy Mosonmagyaróvár környéki településen. Azóta ott él családjával, és bár nincs kivel beszélgetnie szlovénul, példamutatóan használja nemzetiségi anyanyelvét. Csodálkozásomra a világ legtermészetesebb módján azt mondja: édes anyanyelvét az ember nem felejtheti el! Olyan nincs! A kisvárosba betagolt két német faluból a 2. világháborút követően több mint 4800 német ajkú embert telepítettek ki, de azért az idősebb nem¬zedék jópár tagja mai is németül beszélget egymással, nyilvánosan is. A fiatalabbak viszont már nem. Régi gyermekkori emlékei között kutatva megemlítette, hogy Felsőszölnökön egy osztályba járt Závetz József egykori váci plébános-kanonokkal, püspöki gazdasági igazgatóval. Érdekesség, hogy az általános iskolában az 1940-es évek elején két unokatestvére, Szamosvölgyi Károly és Lujza voltak a tanárai, így – szlovének lévén – segíteni tudtak a magyarul egyáltalán nem tudó szlovén kisiskolásoknak, köztük neki is.

Szlovén nemzetiségi műsor minden hétfőn 13:00-tól az MR4 Nemzetiségi Rádió műsorán.

Szerkesztő-műsorvezető: Mukics Ferenc

Tovább a műsoroldalra >>>