Egy pár száz lelket számláló borsodi településhez, Mocsolyástelephez kötik gyökerei Nemcsák Károlyt. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a József Attila Színház igazgatója a Kontúr című műsorban beszélt arról, innen hozza azt a szemléletet, amely szerint az egyénnek a közösséget kell szolgálnia. Ez a gondolat nemcsak hitvallás maradt: kezdeményezésére templom is épült a faluban, ahol korábban egy tanterem függönnyel elválasztott sarkában tartották a miséket.
Szülei szigorúak, ugyanakkor nyitottak és következetesek voltak, életük komoly rend szerint működött. „Nem a legnagyobb jólétben éltünk, megküzdöttünk, megdolgoztunk azért, amink volt” – fogalmazott. Sokáig petróleumlámpa mellett tanult, 8–9 éves volt, amikor bevezették hozzájuk a villanyt. Hálás szívvel emlékezett vissza iskolás éveire és az őket tanító házaspárra is. A színházzal csak később, gimnazistaként találkozott, amikor kollégistaként, egyedül kellett boldogulnia a városban. Ekkor látta a Bánk bán című darabot, mégsem ez, hanem a költészet terelte a pálya felé. „Amikor kiálltam és elmondtam egy verset, éreztem, hogy abban van valami erő” – idézte fel a szavalóversenyeken átélt élményeit.
Útja a színpad felé nem volt egyenes: a Színművészeti Főiskolára csak harmadik próbálkozásra vették fel. Utólag úgy látja, ez így volt rendjén. „Ha elsőre felvesznek, lehet, hogy nem végzem el” – mondta. Pályája alakulásának fontos állomásaként emlékezett arra is, amikor még a főiskola előtt a miskolci Nemzeti Színházban díszletépítőként és díszítőként dolgozott. Később, színházigazgatóként különösen fontos lett számára ez a tapasztalat. „Tudom, milyen hihetetlen nagy munka kell ahhoz, hogy egy előadás létrejöjjön. A színészek már egy kirakatban dolgozhatnak, de ha nincs biztos háttér, nem születhetnek jó előadások” – fogalmazott. A főiskolán töltött négy évre élete egyik legszebb időszakaként emlékezett vissza, amelyet csodálatos társak és tanárok között tölthetett. Úgy érzi, később is mindig jó csapatba került. „Zseniális kollégákkal lehettem, akikkel nemcsak a színpadon, hanem a büfében is jól éreztük magunkat” – mondta. Hozzátette: megelégedettségéhez az is hozzájárult, hogy soha nem kergetett szerepálmokat.
Magánéletéről is beszélt a műsorban: viszonylag későn, 38 évesen nősült, majd megszülettek élete legnagyobb ajándékai, két fia. Bár feleségével húsz évig éltek együtt, az élet – a színház és az igazgatói feladatok miatt is – végül külön utakra sodorta őket. Bevallotta, a válás nehéz volt, de a kapcsolat megmaradt, és később újra társra talált.
A közelgő 69. születésnapja kapcsán az idő múlásáról is őszintén beszélt. „Büszke vagyok mindig, ha megélek egy születésnapot, mert sok barátomat veszítettem el fiatalon, akiknek köztünk lenne a helye. Az, hogy én még létezem, vagyok és dolgozhatom, nagy ajándék az élettől. Öröm, hogy egészségesen meg tudtam élni ezt a kort” – mondta. Mint fogalmazott, fiatalos lendület van benne, amit feleségének, fiainak és a színházi közegnek köszönhet, amelyben él. A színház ráadásul – ahogy mondja – jól bánik a férfi színészekkel, számos izgalmas szerep adódik. A nemrég elnyert Kossuth-díjat pályája és munkája elismeréseként éli meg, és bízik benne, hogy még sokáig folytathatja azt ezt az utat.
A teljes adás újranézhető a Médiaklikken.
Kontúr – csütörtökönként 17:55-től az M5 kulturális csatorna műsorán.
fotók: MTVA
