Nem előadóművészi pályára készült Miller Lajos – osztotta meg a Librettó című műsor vendégeként a többszörösen kitüntetett operaénekes. A Honvéd igazolt atlétájaként élsportolói hivatást látott maga előtt, ám ígéretes előmenetelét egy sérülés akadályozta meg, továbbtanulási vágyait pedig az 1956-os események írták felül.

„Vívni tanultam, atletizáltam, szertornáztam. A Testnevelési Főiskolát céloztam volna meg, de engem nem javasoltak a gimnáziumból továbbtanulásra. Mit csináljon az ilyen ember? Először Tapolcán, mint vonatfékező kezdtem a karrieremet. Nem szégyellem, nagyon sokat tanultam, és mondhatom azt, hogy ez az időszak talán még a művészetemben is visszaköszönt és segített engem. Aztán felkerültem Budapestre, ahol betanított segédmunkás lettem” – sorolta Miller Lajos kezdeti munkáit. Egy munkahelyi nyári kirándulás azonban mindent megváltoztatott, felismerték tehetségét, ezért úgy döntött, szerencsét próbál.

„Nagy jó kedvvel voltunk, énekeltünk, és másnap hazafelé megjegyezte az egyik szerszámkészítő a gyárból, hogy szerinte érdemes lenne komolyabban foglalkoznom az énekléssel. Elvitt Posszert Emíliához, aki többek között Simándy Józsi bácsit is tanította. Édesanyámnak beszámoltam az új ambíciómról, és nem sokkal később kaptam tőle egy újságkivágást, hogy a Zeneakadémia felvételt hirdet mindenféle előképzettség nélkül. Megpróbáltam, kiválasztottak és hetedmagammal kezdhettem” – emlékezett vissza a karrierjét meghatározó pillanatra a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Mint mondja, az opera nemcsak hivatása, szívügye is lett. Miller Lajos nyugdíjasként is aktív, és több ingyenes rendezvénnyel igyekszik népszerűsíteni a műfajt a vidéki kistelepüléseken. A teljes beszélgetés megtekinthető a Librettó Médiaklikk-oldalán.

Librettó – hétköznap 16:30-tól az M5 műsorán.