2026. április 27., hétfő:
A Lámpás92 gödi műhelye
Helyünk egy családi házban kialakított műhely Göd egyik csöndes mellékutcájában, ahol értelmi fogyatékossággal élő és sokszor más betegségekkel is küzdő emberek dolgoznak munkaszerződéssel. Ők is várják a fizetést, és adózó polgárok, mint bárki más. Közben segítséggel dolgoznak, dísztárgyakat készítenek, főleg olyan anyagokból, amelyek másutt hulladéknak számítanak. Minőségi termékekről van szó, mert az a cél, hogy ne szánalomból vásároljanak tőlük, hanem mert valódi értékeket hoznak létre, legyen szó préselt virág felhasználásával készített ékszerről, díszlámpáról vagy vékony díszzsinórról. Miközben folyik a munka, beszélgetünk a feladataikról és a mindennapi életükről, sőt, a stáb tagjai is beállnak a kötélverő gép mellé. A Lámpás92 műhelyét Varga Zoltán, az alapítvány elnöke és az ott dolgozó emberek mutatják be.
Műsorvezető: Bak Anita
Szerkesztő: Vágner Mária
2026. április 28., kedd:
Az Erdős Renée Ház Budapesten
Az Erdős Renée Ház Rákosmente egyik legszebb épülete. Bejárata fölött dombormű hirdeti, hogy 1895-ben épült, Szűz Mária és Szent György lovag segedelmével. 1927-ben Erdős Renée, a kor neves írónője vásárolta meg, aki 1944-ig itt lakott. Az Erdős Renée Ház Rákosmente 1990 óta működő múzeuma, kiállítótere. Helyet ad a neves írónő emlékének, de a környékről is sokat megtudhatnak a látogatók a helytörténeti anyagokból, és néprajzi gyűjtemény is található itt. Megszólalók: Ádám Ferenc gyűjteményvezető, történész-muzeológus; Zsírosné Halász Mónika történész-muzeológus.
Műsorvezető: Bak Anita
Szerkesztő: Bartha Bernadett
2026. április 29., szerda:
A Boróka Major Székelyszabaron
A 2003-ban egy fiatal házaspár (mindketten agrármérnökök) Székelyszabaron telepedett le, és fogott gazdálkodásba. Lovakkal kezdték, bértartással, majd lányaik születése után az asszony egy tehenet kért. Így került hozzájuk Barka, a „selejt”, aki náluk még öt boldog évet élt, és az állomány „ősanyája” lett. Mára a 7-8 ló mellett 10 tehenük van, és a tejgazdálkodás lett a fő tevékenységük. Jersey teheneik 5-5,2 %-os zsírtartalmú tejet adnak, amiből kiváló túró, joghurtok, sajtok készülnek. A sajtkészítés mellett megismerjük a leleményes, ezermester gazda fifikáit is: kazánfűtés hulladékfával vagy házi „klíma” a kút hideg vizére alapozva. Úgy gondolják, elérték lehetőségeik határát, mert szeretnének megmaradni a családi gazdálkodás keretei között. Megszólalók: Pfeffer Karolina és Halas Áron.
Műsorvezető: Burkert Rudolf
Szerkesztő: Vágner Mária
2026. április 30., csütörtök:
A Kőszegi Fúvószenekar
1866-ban, amikor feloszlatták a kőszegi lovasezred zenekarát, Nykodém János karnagy parasztgyerekekből alapított fúvószenekart. Az azóta eltelt 160 évben szinte minden helyi család adott tagot a rezesbandába, ma is generációk és családok muzsikálnak együtt, értő közönség előtt. A katonazene mellé lassan beszivárgott a film- és rockzene is, hiszen a fiatalok számára is dicsőség bekerülni Kőszeg Város Koncert Fúvószenekarába. Az együttes, ahogyan a tagok is mondják, egy nagy család, ahol a zenészeket a bölcsőtől a sírig kísérik. Megszólalók: Bakos György, a zenekar 30 évig volt elnöke, 1960 óra fúvószenekari tag; Beke János, aki szintén „öregzenész” több, mint 50 éves zenei múlttal; Láng Vivien, aki a legifjabbak közül való, a jubileumi koncert lesz az első koncertje; Németh Balázs, a zenekar jelenlegi elnöke; Szilágyiné Gasztonyi Eszter; az ifjúsági fúvószenekar karnagya; Tóth Ádám Károly, a „nagyszájú”, aki igazi közösségi ember, aki szervez, tervez és mindenben benne van.
Műsorvezető: Burkert Rudolf
Szerkesztő: Gergó Judit
2026. május 1., péntek:
Szalmafonó asszonyok Hajdúnánáson
A hajdúnánási szalmafeldolgozás legjelentősebb időszaka a XIX. század közepétől a XX. század közepéig tartott, és máig hatással van a város életére. A búza szárát felhasználó kézművesmunkával a fénykorban évente 450 000 db szalmakalapnál is több készült a városban, amelyet a Monarchia területére, és azon kívül Romániába, Szerbiába, Törökországba, Orosz- és Lengyelországba is szállítottak. A kalapok mellett papucsokká, szatyrokká, szőnyegekké dolgozták fel a szalmát. A virágkor a 1920-as évekig tartott, ugyanis Trianon után piacai nagy részét elvesztette a hajdúnánási kalap. De a szalmafonás tudásanyaga nem veszett el, ma is őrzik és művelik. A hajdúnánási szalmafonók hosszú éveken át készítették Budapestre, az augusztus 20-i körmenetre a szalmakoszorút, amely a Szent Jobb mellett vonult végig a főváros ünneplő tömegében. A mesterek munkáit számos rangos díjjal ismerték el, s a fonott szalma remekei megjelentek a Műcsarnokban, a Néprajzi Múzeumban, de külföldön, például Németországban és Japánban is csodájára jártak. Hajdúnánás így a szalmafonás révén nemcsak saját hagyományát őrzi, hanem a magyar népi kultúrát is büszkén képviseli a világ előtt. Megszólalók: a szalmafonó asszonyok és a közösség vezetője, Berencsi Mária.
Műsorvezető: Burkert Rudolf
Szerkesztő: Gyarmati Péter