„Tengerhez, magyar, el a tengerhez!” – írta 1846-ban hírlapi cikkében Kossuth, aki az Adriai-tengeren át képzelte el a magyar termékek piacra juttatását, míg Széchenyi a Tisza és a Duna szabályozása révén a Fekete-tengerre vitte volna a magyar gabonát. Idővel mindkét terv megvalósult, de Fiume története igazi gazdasági sikersztori lett, a XX. század elején a kikötő benne volt az első tízben Európában. Aztán a trianoni döntést követően újra előtérbe került a Duna, hiszen valahogyan meg kellett kerülni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság vámjait, a Duna pedig szabadkereskedelmi útvonal volt. Ezzel ugyan szabad út nyílt a Fekete-tengerig, de Brailánál muszáj volt átrakni az árut. Ezt a kérdést oldották meg a magyar fejlesztésű speciális Duna-tengerjáró hajók, amelyekből még olyan is készült a háború végén, amelyekkel a Ganz motorvonatait szállították volna Dél-Amerikába Budapestről – ez (több másikhoz hasonlóan) szovjet hadizsákmány lett, és a 70-es évekig szolgált a Fekete-tengeren. Minderről Hámori Péter történész mesél.
A képeken az egyetlen megmaradt Duna-tengerjárónk, az 1939-ben elkészült Kassa, későbbi nevén Debrecen, amely a Batthyány tér és a Lánchíd között horgonyoz.
Regényes történelem – Kossuth Rádió – április 25., péntek, 20:35
Szerkesztő: Vágner Mária
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.