Amikor az orvos-misszionárius Cseszkó Gyula és felesége, Hadady Emma 1931-ben elindult Indonézia felé, azt gondolták, pár ott töltött év után itthon folytathatják az életüket. Az észak-celebeszi szigetvilágban kórházat hoztak létre a semmiből, gyógyítottak, amíg csak lehetett. Tragikus sorsukat, mely Indonézia II. világháborús japán megszállása alatt teljesedett be, nem maguk választották, de méltósággal vállalták. A szigetvilágot elfoglaló japánok a férfit internálták, aki egy amerikai bombatámadás során megsérült, és vérmérgezésben meghalt. Feleségét elfogták, bestiális módon megkínozták, majd kémkedés vádjával nyilvánosan lefejezték, a helyi törzsek vezetőivel együtt. Négy gyermeküket az ottaniak rejtegették a japánok elől, szigetről szigetre szöktették őket éjszakánként csónakkal. Valóságos csoda volt, a felkutatásukra induló amerikai katonák megtalálták őket. Vilma királynő utasítására a gyermekeket Hollandiába vitték, és nevelésükről nagy figyelemmel és szeretettel gondoskodtak. Vágner Máriának a történetet Kubassek János geográfus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, a Magyar Földrajzi múzeum címzetes igazgatója mesélte el.

A képen: Holland református misszionáriusok a 30-as években – Cseszkó Gyula az álló sorban jobbról az első, Hadady Emma az ülő sorban balról a második, az előtte álló kisfiú Cseszkó Gyula, a kép jobb szélén Emma és Éva. Forrás Kubassek János

Szerkesztő: Vágner Mária

Kossuth Rádió – április 19., szombat, 10:06