Olimpiai felkészülésének szerves részévé vált a dobolás, vásárolt is otthonra egy elektromos dobfelszerelést, gondolva azért a szomszédokra, akik azonban így is hallhatták püfölését. Most már tudják, hogy nem lábmunkázott a nappaliban, mesélte a Nagyok című műsorban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével is kitüntetett, háromszoros olimpiai bajnok, világ és Európa-bajnok kardvívó, a közmédia Év Embere-díjasa, az idei év sportolója, Szilágyi Áron, aki nem zenélni tanult, inkább ritmusérzékét és koordinációs készségét fejlesztette a dobolással.

„Őszintén azt gondolom, hogy a miénk az egyik legbonyolultabb egyéni sportág. Minden egyes mozdulatot tanulni kell. A technikai rész mellett azonban intuícióra is szükség van, hogy megpróbáljuk kitalálni az ellenfél szándékát, hogy aztán erre megfelelően tudjunk válaszolni. Mindezen túl nagyon fontos a fizikális és mentális állóképesség, hiszen ezredmásodpercek alatt dőlnek el asszók, és sorsok” – részletezte milyen sok összetevője van sportjának.

Szilágyi Áron kilenc évesen kezdett el vívni, édesanyja sok sportágat kipróbáltatott vele, így tornázott, teniszezett, atletizált, sőt karatézott is, végül a vívóteremben kötött ki, ahol egy fantasztikus nevelőedzőhöz került. „Gerevich György rendkívül jó pedagógus volt és nagyon értett a gyerekek nyelvén, nagyon jó hangulatot teremtett, olyan jó volt délutánonként edzésre járni, hogy már nem is nagyon gondolkoztam más sportban” – idézte fel emlékeit a műsorban az olimpiai bajnok. Talán ennek is köszönhető, hogy már 11-12 évesen kialakult benne a vágy, hogy élsportoló legyen, bár matematikus is lehetett volna.
„Erős volt általános és középiskolában a matekos vonal. Például egy országos matekversenyt is megnyertem. Érdekelt is, de nem annyira, mint a vívás” – mesélte.

Szilágyi Áron a Nagyok című portréműsorban elárulta, hogy szeret a jövőbe tekinteni, tervezgetni, már a következő időszaknak a dolgaival foglalkozni, és nem nagyon szokta túlzottan ünnepelni a sikereket. Ha kudarc éri, azt is megpróbálja pár nap alatt feldolgozni. Ilyenkor bezárkózik és csak egy-két ember van, aki picit meg tudja nyugtatni. Köztük a felesége, akiben igazi társra talált.
„Soha semmilyen alá-fölérendeltség nem volt a kapcsolatunkban. Már az elején megegyeztünk, hogy támogatjuk egymást. Az ő karrierje is ugyanannyira fontos, mint az enyém, csak nem annyira hangos. Én legalább annyira segítem az ő fejlődését, mint amennyire ő hozzátesz az enyémhez” – avatta be kapcsolatuk titkába a hallgatókat Szilágyi Áron, sőt esküvőjükről is elárulta, nagyon szép pillanat volt meglátni leendő feleségét az oltárhoz vezető úton.

Jövőbeli terveiről annyit szögezett le, hogy a sportból semmiképpen nem szeretne kiszakadni, direkt tervei az aktív pályafutása utáni időszakra nincsenek. „Szívesen tekintek vissza eddigi életemre, ugyanakkor a jelenben is szeretek élni, és majd a jövőben olyan civil életet végigcsinálni, ami után azt mondhatom nyugdíjas nagypapa koromban, hogy ezért érdemes volt” – osztotta meg gondolatait életéről és eredményeiről a Kossuth Rádió hallgatóival Szilágyi Áron.

A teljes beszélgetés ITT újrahallgatható:

Nagyok – zenés portréműsor a Kossuth Rádióban minden hétköznap 21:30-tól!