Rendhagyó módszerrel készült Szilágyi Áron az olimpiára

A vívás már kilencéves kora óta része Szilágy Áron életének, az edzőtermi alapzaj, a pengék csattogása, a fegyverek csörgése számára majdnem olyan, mint a síri csend. Sportpályafutása megkoronázásaként elérte azt, amit előtte még senki soha, Tokióban harmadszor is sikerült kardvívásban aranyérmet nyernie, sporttörténelmi sikerére egy kevésbé szokványos módszerrel is készült.
 

Olimpiai felkészülésének szerves részévé vált a dobolás, vásárolt is otthonra egy elektromos dobfelszerelést, gondolva azért a szomszédokra, akik azonban így is hallhatták püfölését. Most már tudják, hogy nem lábmunkázott a nappaliban, mesélte a Nagyok című műsorban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével is kitüntetett, háromszoros olimpiai bajnok, világ és Európa-bajnok kardvívó, a közmédia Év Embere-díjasa, az idei év sportolója, Szilágyi Áron, aki nem zenélni tanult, inkább ritmusérzékét és koordinációs készségét fejlesztette a dobolással.

„Őszintén azt gondolom, hogy a miénk az egyik legbonyolultabb egyéni sportág. Minden egyes mozdulatot tanulni kell. A technikai rész mellett azonban intuícióra is szükség van, hogy megpróbáljuk kitalálni az ellenfél szándékát, hogy aztán erre megfelelően tudjunk válaszolni. Mindezen túl nagyon fontos a fizikális és mentális állóképesség, hiszen ezredmásodpercek alatt dőlnek el asszók, és sorsok” – részletezte milyen sok összetevője van sportjának.

Szilágyi Áron kilenc évesen kezdett el vívni, édesanyja sok sportágat kipróbáltatott vele, így tornázott, teniszezett, atletizált, sőt karatézott is, végül a vívóteremben kötött ki, ahol egy fantasztikus nevelőedzőhöz került. „Gerevich György rendkívül jó pedagógus volt és nagyon értett a gyerekek nyelvén, nagyon jó hangulatot teremtett, olyan jó volt délutánonként edzésre járni, hogy már nem is nagyon gondolkoztam más sportban” – idézte fel emlékeit a műsorban az olimpiai bajnok. Talán ennek is köszönhető, hogy már 11-12 évesen kialakult benne a vágy, hogy élsportoló legyen, bár matematikus is lehetett volna.
„Erős volt általános és középiskolában a matekos vonal. Például egy országos matekversenyt is megnyertem. Érdekelt is, de nem annyira, mint a vívás” – mesélte.

Szilágyi Áron a Nagyok című portréműsorban elárulta, hogy szeret a jövőbe tekinteni, tervezgetni, már a következő időszaknak a dolgaival foglalkozni, és nem nagyon szokta túlzottan ünnepelni a sikereket. Ha kudarc éri, azt is megpróbálja pár nap alatt feldolgozni. Ilyenkor bezárkózik és csak egy-két ember van, aki picit meg tudja nyugtatni. Köztük a felesége, akiben igazi társra talált.
„Soha semmilyen alá-fölérendeltség nem volt a kapcsolatunkban. Már az elején megegyeztünk, hogy támogatjuk egymást. Az ő karrierje is ugyanannyira fontos, mint az enyém, csak nem annyira hangos. Én legalább annyira segítem az ő fejlődését, mint amennyire ő hozzátesz az enyémhez” – avatta be kapcsolatuk titkába a hallgatókat Szilágyi Áron, sőt esküvőjükről is elárulta, nagyon szép pillanat volt meglátni leendő feleségét az oltárhoz vezető úton.

Jövőbeli terveiről annyit szögezett le, hogy a sportból semmiképpen nem szeretne kiszakadni, direkt tervei az aktív pályafutása utáni időszakra nincsenek. „Szívesen tekintek vissza eddigi életemre, ugyanakkor a jelenben is szeretek élni, és majd a jövőben olyan civil életet végigcsinálni, ami után azt mondhatom nyugdíjas nagypapa koromban, hogy ezért érdemes volt” – osztotta meg gondolatait életéről és eredményeiről a Kossuth Rádió hallgatóival Szilágyi Áron.

A teljes beszélgetés ITT újrahallgatható:

Hallgassa meg!

Nagyok – zenés portréműsor a Kossuth Rádióban minden hétköznap 21:30-tól!

Borítókép: MTI/Illyés Tibor

Videó ajánló

Olvasson tovább