Darvas István elmondta, most abban a helyzetben van, hogy azt teszi, amit a legjobban szeret. Egyrészt tanít, másrészt pedig közösséget épít, nem is egyet, hanem mindjárt kettőt. Augusztus végén indította el a saját közösségét, amit már tervezett, jelenleg az Izraeli Kulturális Intézet falai között, ám miután még itt kéthetente találkoznak a hívek, így ahogy azt a főrabbi mondta, a saját legrégebbi közösségének, a székesfehérvárinak is igyekszik segíteni.

Hozzátette, eddig az OR-ZSE főtitkára volt, az egyetemi oktatás mellett, de mára „csak” a rabbiképzős hallgatók oktatása maradt, hiszen mellette közösséget is kell szervezni.

Arra a kérdésre, hogy mitől tekinthető egy közösség valóban jónak, Darvas István úgy felelt, nincsen általános szabály, vannak jól működő közösségek, amelyek nem ugyanúgy működnek, a személyes véleménye szerint egy vezetőnek, egy rabbinak törekednie kell arra, hogy a hívekkel, ha nem is szoros, de barátihoz nagyon közeli kapcsolata legyen.

A főrabbi a mostani munkájához feladott sok mindent, hiszen az egyetem főtitkára volt, egy erős fővárosi közösség rabbija, ehhez a lépéshez biztosan kellett egy kis bátorság, a döntését sokféleképpen ítélték meg a hívek, a barátok, a rabbi kollégák.

Ami Székesfehérvárt illeti, a főrabbi szerint nem kevesen vannak szerencsére, akik aktív zsidó életet szeretnének csinálni a városban, közösség mindig is volt, természetesen voltak rossz és jó időszakok is, most abban bízik, hogy egy hosszú ideig tartó jó időszak következik be.

Ami az egyetemi oktatást illeti, Darvas István szerint a közel tízfős rabbijelölt csapat nagyon tehetséges, a hallgatók lelkesek. Ám nem csak az egyetemen, hanem a Scheiber Iskolában is többször fog tanítani a főrabbi, mert ez is egy komoly kihívás. A rabbi feladata a tanítás, de mindezt úgy kell tenni, hogy közben tanuljon is a tanítványoktól.

Az interjú a 2021. október 8-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.