×

Király a Föld fölött

Hogyan viszonyul egymáshoz az immár kőbe vésett, emlékké halványuló múlt és a képlékeny jelen és jövő? Mi az a híd, ami összeköti az 1938-as és a 2021-es budapesti világeseményeket? A Reménység oszlopa című rádiójáték-sorozat után Zsuffa Tünde megírta a folytatást, amely a koronavírus-járvány egy éve alatt játszódik. A Király a föld fölött valódi karanténtörténet, annak minden fájdalmával, realizmusával, pesszimizmusával – és reményével.

A hangjáték első évadában megismert szereplőkkel, Márton atyával, Lottival és az immár húszéves dédunokával, Lilivel a teljes lezárás idején, 2020 áprilisában találkozunk újra, hogy az ő gondolataikat, érzéseiket hallgatva jussunk egészen kézzelfogható közelségbe a második Budapesten rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal.

A 98 éves Lotti nagyon nehezen viseli a bezártságot, a bizonytalanságot, a nem tervezhető jövőt. Öccse, Márton atya jóval erősebb és optimistább, Lili pedig, aki önkéntes karanténba vonult velük, a Reménység oszlopa cserfes kamaszlányához képest immár sokkal érettebben és megfontoltabban, egy fiatal felnőtt szívével és eszével reagál mindenre, ami csak elhangzik a négy fal között.

A két idős ember nem tagadja meg önmagát: gondolatban végigjárják az Anschluss, a Rajk-per, a Kádár korszak vészterhes időszakát. Ez az emlékezés korántsem öncélú: a lényege éppen az, hogy a Lili képviselte új generációnak átadják az évtizedek során felhalmozott tudást és bölcsességet. Lili önkéntelen felkiáltása („Ti vagytok nekem az élő történelem!”) a rádiójáték egyik kardinális mondata: ezen a ponton érezzük meg, miben áll az emlékezés ereje, a múltból tanult és megőrzött értékek átmentése a jelenbe, amelyből a jövő megszülethet.

Lotti és Márton atya, noha gyerekkori emlékeik sokszor naivan szépek, nagyon is tisztán látják a múlt hibáit és a jelen ezekből fakadó sebeit. Majd’ egy évszázadnyi élettel a hátuk mögött jogosan jegyzik meg: a kommunizmusban épp úgy a házmesterek országa voltunk, mint ma, amikor arctalan profilok mögé bújva kritizálunk és gyalázkodunk a közösségi médiában.
Nagy igazság, hogy minden korszaknak megvannak a maga elégedetlenkedői és igazságosztói. Csakhogy mi, keresztények a kezünkben tartjuk a megoldást: a szeretet mozgósítását a gyűlölet ellen

A Király a föld fölött nemcsak a múlt sebeire kínál gyógyírt. A jelent és a jövőt is képes perspektívába helyezni, éppen az eucharisztikus világkongresszus révén. Ahogy a szereplők segítségével végigjárjuk a világesemény előkészületeinek legfőbb eseményeit, amelyeket először elbizonytalanított, majd megerősített a járvány és a karantén, megértjük, miért ismételgette Ferenc pápa a Szent Péter Bazilika előtti üres téren, a zuhogó esőben 2020 márciusában, hogy „Ne féljetek!” A Missziós kereszt vándorlása, az online misék kreatív megoldásai, az, ahogy az Ő és én sorozat hétköznapi hősei kimondják a kimondhatatlant, a modernizált Eucharisztikus Himnusz, a Kongresszusra meghívott, egytől egyig hiteles és különleges előadóktól származó videóüzenetek, a a világméretű szentségimádások már a Kongresszus előtt hozzájárultak a keresztény hit tettekben történő megmutatkozásához, a közösségek megújításához.

A Király a föld fölött című hangjátékot épp úgy Zsuffa Tünde jegyzi, mint A reménység oszlopát. Hogy milyen volt az 1938-as Kongresszus, azt az első évad tökéletesen bemutatta: a tízrészes rádiójáték a múltról, a szép vagy éppen megszépült emlékekről szólt. A folytatás a jelent és a jövőt hozza közel a hallgatókhoz. Azt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, ami majd sok év múlva maga is történelemmé válik. S hogy milyen lesz rá visszaemlékezni? Az csak rajtunk múlik.

1. rész

Hallgassa meg!

2. rész

Hallgassa meg!

3. rész

Hallgassa meg!

4. rész

Hallgassa meg!

5. rész

Hallgassa meg!

6. rész

Hallgassa meg!

7. rész

Hallgassa meg!

8. rész

Hallgassa meg!

9. rész

Hallgassa meg!

10. rész
Hallgassa meg!

Videó ajánló

Olvasson tovább