Polaneczky Judit volt Náray Balázs vendége a Kossuth Rádió Nagyok című zenés portréműsorában július 1-jén, a Semmelweis-napon. Az ő áldozatos munkáját és rajta keresztül az egészségügyi dolgozók rendkívüli helytállását köszönték meg a Kossuth Rádió munkatársai.
„A nővéri lét meghatározó volt az életem során, mindig is az életmentés volt a célom. Most is intenzíves szív dobog a mellkasomban. Alapjában véve nővér maradok, hogy pár éve igazgatási feladatokat is ellátok, az számomra a szakma csúcsa, megtisztelő volt a felkérés” – mondta a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet ápolási igazgatója, Polaneczky Judit, aki 35 éve áll a betegek ágya mellett. Intenzíves nővér volt egészen 3 évvel ezelőttig, mikor igazgatói feladatokkal is megbízták. Az elmúlt időszak nem volt egyszerű számukra sem. „Úgy érzem, pályafutásom során nagy feladat volt a világjárvány. Kollégáim és a magam nevében is mondhatom, hogy mentálisan és fizikálisan is nagyon megterhelő volt. De összefogtunk, összetartottunk és remélem, ki lehet mondani, nyerésre állunk” – mondta a Kossuth Rádió műsorában Polaneczky Judit.
Bár mindig is nővérként dolgozott, nem egyenesen vezetett útja e szakma felé. Gyerekként bohóc, majd szállodás akart lenni, de a sport, a kézilabda is fontos szerepet töltött be életében. Mikor azonban nyolcadik osztályban elérkezett a pályaválasztás ideje, és a tanulóknak elsősegélynyújtó tanfolyamot szervezetek, eldöntötte, mit választ hivatásának. „Az életmentés, a szó és ami mögötte van, nagyon meghatotta a lelkemet. Nővérnek lenni nemes feladat és nagy szakmai felkészültséget igényel” – mesélte a Kossuth Rádió elismerje arról a pillanatról, mikor eltervezte, hogy egészségügyi szakközépiskolában folytatja tanulmányait. Igazán nővérré első munkahelyén, a salgótarjáni kórházba vált. „A kórházban remek kollégáim voltak, akiktől pedig igazán sokat tanulhattam, azok az ’öreg’ nővérek voltak, ők neveltek minket arra, hogy a szó legnemesebb értelmében ápolók, nővérek legyünk” – mondta. De nemcsak az „öreg” nővéreknek köszönheti, mindazt, ami elért, hanem családjának, nagyszüleinek is, akikkel gyerekként sok időt töltött. „Nagyon sok szeretetet kaptam tőlük. Alázatra tanítottak és arra, hogy tanulni, dolgozni kell, hogy egyenes legyen az életünk” – emlékezett vissza hálás szívvel tanítóira Polaneczky Judit.
A fenti beszélgetést alább újra lehet hallgatni!
Borítókép: Polaneczky Judit az elismeréssel (fotókredit: MTVA Tér Sebestyén)
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.