Mi a mostani hetiszakasz?
Darvas István: A héten Smot hetiszakaszát olvassuk, Mózes II. könyvének az első szidráját, ez a címe az egész könyvnek is. A Smot annyit jelent, hogy nevek. Ez a hetiszakasz és így az egész könyv is egy hosszú felsorolással kezdődik, ahol felidézi a Tóra, kik is voltak azok, akik Egyiptomba megérkeztek, kik voltak azok, akik a zsidóság folytonosságát, túlélésének a lehetőségét megteremtették, a kényszerű diaszpórában. A Smot, a nevek kapcsán van egy megjegyzése a Midrásnak, amely szerint, voltak olyan érdemei a zsidó népnek, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Egyiptomban ne tűnjön, ne pusztuljon el a népünk.
Mik voltak ezek az érdemek?
D. I.: Most kettőt emelnék ki. Az egyik az volt, hogy a zsidók nem változtatták meg a nyelvüket. Azt emeli ki a Midrás, hogy a több százéves egyiptomi tartózkodás alatt is ragaszkodtak ahhoz, hogy a szent nyelvet, a hébert használják. Talán ma is fontos lehet az a diaszpórában élő zsidó közösségek számára, hogy egy erősebb kapcsolatot ápoljanak Izraellel, annak a kultúrájával, ez ugye elképzelhetetlen a héber nyelvnek legalább az alapfokú ismerete nélkül. Én ezért szoktam azt javasolni mindenkinek, hogy első lépésben legalább tanuljon meg olvasni héberül. Ha valaki legalább 5 percet szán erre naponta, akkor ez nagyjából 160 percet vesz igénybe. Ennyi idő alatt lehet alapfokon elsajátítani a héber olvasást, aztán persze ezt lehet fejleszteni.
Mi a másik érdem?
D. I.: A másik, ami a Midrás szerint fontos szempont volt, hogy nem változtatták meg a neveiket. Azaz annak ellenére, hogy idegen környezetben éltek, ragaszkodtak azokhoz a héber nevekhez, amelyeket magukkal hoztak és a saját gyermekeiknek is héber nevet adtak. Ezt is érdemes lenne a mai kor zsidó embereinek is meggondolni. Amellett, hogy van egy polgári nevük, ahogy ismerik őket, de mellette nem árt egy héber név is. Ez egyfelől erősíti a zsidósághoz való kapcsolódásukat, valamint ez jelenthet egy „belépőt” a későbbiekben, legyen szó akár a Tórához való hívásról, a zsidó esküvő megkötéséhez. Emiatt is nagyon egyszerű az, hogy a lányoknak a születésük utáni első hónapban gondoskodnak arról, hogy legyen héber nevük, a fiúk esetében pedig a születésük utáni nyolcadik napon a körülmetélés által.
A nevekről is van valami érdekesség a Zsidó Múzeumban?
Toronyi Zsuzsa: Több is van, de most egyet emelek ki, ez egy jókora méretű dokumentum, ami a pesti zsidók összeírását tartalmazza. Itt is az történt, hogy a zsidók megérkeztek egy újabb helyszínére a diaszpórának, jelen esetben Pestre, tudni szeretnék, kik is vannak a városban zsidók.
Miért teszik ezt?
T. Zs.: Nem azért elsősorban, hogy a történelmi emlékezetüket megoldják, megőrizzék, hanem egész egyszerűen a közösségi szociális ellátórendszer fenntartásához és működtetéséhez volt szükség arra, hogy tudják, kik is vannak a városban.
Mit is rejt ez a nagy kötet?
T. Zs.: Érdekessége például, hogy házanként írták össze a zsidókat a hitközség képviselői. Ebben az időszakban már voltak olyan adóösszeírások, mindenféle dokumentumok, amelyeket a mindenkori hatalom bonyolított le, de ebben a dokumentumban azt látjuk, héber betűs német összeírás szerepel. Ez is azt mutatja, ezt az összeírást a pesti zsidó közösség írta össze, ami akkoriban még csak formálódott. Mint mondtam, az összeírás házanként, a házszámozás rendje szerint történt. Azért különösen érdekes ez a dokumentum, amely nagyon gazdag információforrás is, mert sok mindenre választ kapunk. Megadja az összeírás, hogy kik élnek egy háztartásban, a lakásban. Nem csak a férfiakat, a családfőt szerepeltetik rajta, hanem melléírják a feleség, a gyerekek nevét, sőt még a szolgálókat, házitanítókat, szakácsnőket is felsorolják. Különösen érdekes, hogy minden név mellett szerepel a születési hely is, az életkoruk, az is, hogy mióta tartózkodnak Pesten. Ez utóbbi mutatja meg, hogy egy friss közösségről van szó, fiatalokkal, akik csak pár éve telepedtek le. Hihetetlen megnézni, hogy hányféle helyről érkeztek meg Pestre. Érdekesség még az is, hogy az összeírásban szerepel egyfajta vélemény is az adott emberekről, azaz, hogy jók, vagy nem annyira jók, így egy erkölcsi állapotot is bemutat.
Mit jelent az, hogy a szociális ellátórendszerhez kellett ez a kötet?
T. Zs.: Tudni kellett, ki is az, aki tud másokat segélyezni, segíteni, illetve ki az, aki rászorul erre. Így lehetett ez egy alapdokumentum, ami a közösségi adományozás szétosztására szolgált. Ez nekünk is nagyon hasznos, mert ennek segítségével is képet kapunk arról, hogy eleink hogyan is éltek, mit csináltak. Megismerhetjük a sokféle foglalkozásukat, de – és itt csatlakozhatunk a hetiszakaszhoz – a neveiket is láthatjuk. Még egy apróságot ki kell emelnem a nevek kapcsán. A dokumentumban általában azok a nevek szerepelnek, amelyeken a zsidók éltek, de mivel ez nem egy szakrális, hanem egy hivatalos dokumentum, így a neveket leggyakrabban nem héberül írják, azaz nem a hagyományos bibliai értelemben, hanem úgy, ahogy ők akkoriban a német kiejtés szerint mondták. És végül persze a dokumentumból megtudhatjuk, hogy hányan is voltak a közösségben, így egy körülbelül 1000 fős közösségről beszélhetünk 1826-ban. A kötet folytatásából kiderül az is, hogy jelentősen felszaporodik a közösség, sokkal többen lesznek. Különlegessége az is a dokumentumnak, hogy észre lehet venni a nyelvváltást, eleinte héber betűs német szöveg szerepel, majd a német betűs szövegek jönnek, majd az 1840-es években egy akart nyelvi asszimiláció eredményeként már azon vannak a közösségben, hogy magyarul készítsék el az összeírásokat. Mint tudjuk, ebben az időszakban alapítanak egy magyarító egyletet is, persze ennek az alapszabályát eleinte németül vezették, hogy tudják, mit is akarnak. Ez nem az egyiptomi gyakorlatot követi, ami a Smot hetiszakaszban szerepel, hanem sokkal inkább a realitást.
Mennyire sajátságos ez a dokumentum?
T. Zs.: Készültek különféle céllal összeírások a közösségekben, mint mondjuk a Chevra Kadisa összeírások, amik a férfiakat írták össze, akiknek feladataik voltak, de egy ilyen lélekszám összeírás, mint ez, azért viszonylag ritka. Akkor van szükség egy ilyenre, ha már a közösség akkora, hogy nem mindenki ismeri a másikat. Az a ezerfős közösség már akkora, olyan információkkal, amit a cedaka elöljáró már nem tud fejben összetartani. Azt nem szabad elfelejteni, hogy Pest ekkor már egy fejlődő város, ide bevándorló családok érkeznek, itt mindenki fiatal, nem beszélve arról, hogy Pestre érkezve maguk mögött hagyják azt a családi hálót, ami otthon megvolt. A pesti élet megkönnyítése végett alakulnak a különbözőegyletek, nőegyletek is, hiszen vannak egyedülálló kisgyerekes nők is, akiknek a férje akár az 1838-as árvíz idején halt meg, vagy valamelyik járványban. Így kapunk a dokumentumból információt a családi struktúrákból is. Az összes kötet áttekintése alapján lehet megállapítani, hogy már akkor is voltak szegényebb és gazdagabb negyedek is a városban. Lehet követni családokat, hogyan költöznek az egyik környékről a másikra, képesek új alkalmazottakat felvenni.
Ki tekintheti meg a köteteket?
T. Zs.: Bárki, hiszen digitalizáltattuk ezeket, az interneten mindenki elérheti. Amennyiben a nyelvi nehézségek adódnak, akkor a levéltár honlapján tudunk segítséget adni.
Az összeírásokat meddig folytatta a közösség?
T. Zs.: Az összeírások az emancipáció koráig folytatódtak, ugye onnantól kezdve a zsidó közösség tagjainak a jogi helyzete egészen más lett a városban, a hitközség szerepe is teljesen más lett 1867-68 után, így megszűnt ez a fajta összeírás. Készültek még másfélék, mint a pesti Chevra Kadisa jegyzéke, amiben a tagok neve szerepel minden évben, de ez már a XX. század első évtizedeiben egy több tízezres populációt jelent.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
Az interjú a 2021. január 8-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.