A tragikus folyamat -valójában a korszak politikai „visszarendeződése”- egyik kárvallottja, az író Kazinczy Ferenc értékelte így az eseményeket.
Közvetlen elrettentő hatása legalább másfél évtizedig tartott, de 1794 végétől, éveken át, intenzíven sokkolta is a Magyar Királyság közéletét, a felvilágosodás eszméire figyelni kezdő szellemi életét az a -mint hamarosan kiderült- indokolatlan szigorúságú eljárássorozat, amelyet I. Ferenc magyar király hatóságai és bíróságai a magyar jakobinusoknak csúfolt mozgalom tagjai vagy vélt résztvevői ellen folytattak.
Az 1795. esztendő hozta a legtöbb megpróbáltatást. Megnyilvánult a hatalom „diszkrét bája”, a „cukor és korbács” típusú politikai dramaturgia abban is, hogy a váratlan és aránytalan szigorúsággal kirótt halálos ítéletek végrehajtásának napján kétszer annyi eljárás alá vont ember kapta vissza szabadságát felmentéssel, mint ahányat a vesztőhelyre kísértek. Ezen túl pedig, sorjáztak a halálos ítéletek és a súlyos börtönbüntetések.
Miért is? Majdnem semmiért.
A 225 éve elfojtott magyar jakobinus-mozgalom korabeli súlya ugyanis csekély volt, csakúgy, mint a vétkek listája. Azonban, hatása az utókorra: jelentős. Akár, az által is, hogy a későbbi nemzedékek több olyat „beleláttak” a jakobinus mozgalomba, amit az valójában, nem, vagy nem úgy tartalmazott.

Poór János történésszel a szerkesztő, Kiss Péter Ernő beszélget. Részletek hangzanak el dokumentumokból, tanulmányokból is.

Egyszer volt… – Kossuth – július 15., szerda, 19:08

Szerkesztő-műsorvezető: Kiss Péter Ernő

Tovább a műsoroldalra >>>