Mandulával töltött csokigolyóval is lehet magasabb célt szolgálni, ahogyan metszőollóval is. Május elsejei műsorunkban szokásunkhoz híven munkaszerető emberekről lesz szó, akik nemcsak maguk, de közösségük épülését is szolgálják. Akiknek kikapcsolódás a munka vagy éppen pihenés.
SZENT JÓZSEF
Május elseje 1955 óta katolikus ünnep is: ekkor nyilvánította XII. Piusz pápa Munkás Szent József emléknapjává. Munkás Szent József az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok védőszentje. A szentről és az ünnepről Lehőcz László Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébánost kérdezte.
PASKAI
Egy személyben pap, szakács, karmester és zenetanár, aki Isten akarata szerint hitoktat, a szerbiai magyarok kisebbségi önkormányzatában lát el feladatokat, a szabadkai filharmonikusokat vezényli, úgy, hogy közben ezüstéremmel tér haza a mesterszakácsok luxemburgi világversenyéről.
Paskó Csaba kelebiai plébánossal, a szabadkai katolikus egyházmegye zenei igazgatójával Ternovácz István beszélget.
MESTERCUKRÁSZ
És még mindig szó lesz süteményekről. Ismerkedjenek meg a Galánta melletti Taksonyon élő Szabó Klaudiával, aki amikor kisfia második születésnapjára elkészítette az ünnepi tortát, rádöbbent, hogy ez az ő útja, a sütés, és nem a könyvelés. Az érdeklődés persze kiskorától adott volt, a nagymama és az édesanyja mellett megtanulta a fortélyokat, ehhez már csak fantáziáját és alkotókedvét kellett hozzátennie, hogy önerőből a modern és innovatív cukrászat egyik mesterévé fejlessze magát. Haják Szabó Mária csodálta meg süteményeit.
MÚZEUM
Marosvásárhelyen az 1886-ban alapított Székelyföldi Iparmúzeum nem csupán ipari mintagyűjtemény-tár és kiállítóhely volt, hanem a korabeli Székelyföld legfontosabb ipari, kisipari oktatási központja is, három évtizeden át, egészen 1918-ig.
A múzeum mellett építő-, fém-, fa- és agyagipari tanműhelyek létesültek, a tanoncok és iparosok ingyen kölcsönözhettek mintadarabokat, szemléltető tárgyakat a múzeumból.
Az intézmény jelentőségét jól szemlélteti, hogy 1889 júliusában (nyarán) Baross Gábor akkori közmunka- és közlekedésügyi miniszter Marosvásárhelyre látogatott és jelentős állami támogatást ajánlott fel az iparmúzeum nagycsarnokának megépítéséhez. Négy évre rá, az impozáns múzeumi csarnok 1893 július 2-i felavatásán pedig Lukács Béla kereskedelmi miniszter mondott ünnepi beszédet, amelyben így fogalmazott: „Ez az épület a munka temploma (…) és legyen szentélye mindazoknak, akik használják és legyen büszkesége a székely népnek. A munkától nem lehet a hazafiságot elválasztani. Nem azt a munkát értem, amely nyerészkedik, üzérkedik, amely nem ismer hazát, nemzetet, hanem azt a munkát, amely e helyhez, e földhöz kötve a nemzeté, a hazáé. Ezzel a munkával lehet igazi szolgálatot tenni a hazának.”
A Székelyföldi Iparmúzeum történetéről Soós Zoltán történész, a Maros megyei Múzeum igazgatója mesél,
Erdei Edit-Zsuzsánna interjújában.
SZILÁGYERKED
Szilágyerked a Szilágyság, azon belül a Tövishát talán legszorgalmasabb faluja. Kell is az igyekezet, hiszen – amint a neve is jelzi – önként alig ad valamit a föld.
„Ha dolgozunk, akkor van, ha nem dolgozunk, akkor nincs” – állapítja meg bölcsen és egyszerűen a 74 éves parasztasszony, aki szabad idejében, pihenésképpen málét fejt, gyomlál a kertben, takarít, mos, főz, meg nem áll lefekvésig. S ha fáj a térde? Bekeni kis zsírral, s megy tovább.
Száraz gallyakat gyűjt az erdőn titokban, kutyái elkísérik a vadak ellen, amúgy nem fél, hiszi, hogy a Jóisten vele van.
Élete, munkaszeretet, hite magyarázat arra, hogy Trianon után száz évvel hogyan maradt meg a magyarság az elszakított területeken.
Még az ősszel találkoztam és beszélgettem Mihály Borival.
Határok nélkül – Kossuth – május 1., péntek, 18:02
Szerkesztő-műsorvezető: Benkei Ildikó
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.