A kritika helye és ideje

Darvas István rabbi a hetiszakaszról beszélt.
 

Hallgassa meg!

A héten olvassuk a Dvárim hetiszakaszt, de mit is kell tudnunk róla?
Azt kell róla tudnunk, hogy egybeesik Áv hónap 9-vel, Tisa Beávval, ami a zsidóság legnagyobb gyásznapja. Bár Sabatkor a Szombat törvényei lesznek érvényesek, de vannak megkötések a Tisa Beáv miatt. Azt tudom javasolni, ha valaki kíváncsi ezekre, akkor ezt mindenképpen beszélje meg a rabbijával, hiszen a meg kell tartani a szombatot, de közben a gyászünnep is itt van. Maga a böjt az vasárnap lesz. Dvárim, Mózes V. Könyvének az első hetiszakasza. Ennek a könyvnek a másik neve a Tóra megismétlése. Gondolhatják, hogy ennek alapján sok új dolgot nem olvashatunk ebben a könyvben, ám ennek azért ellentmond, hogy a 613 tórai micvából 200-at találhatunk meg ebben a könyvben. Amennyiben csak ezt a tapasztalatot próbáljuk meg összegezni valamilyen módon, akkor mondhatjuk: a törvényeknek, a zsidóságról való ismereteinknek az átismétlése az már önmagában hordoz magában újdonságot.

Ismétlés a tudás anyja?
A Talmud már régóta hangsúlyt fektetett arra, ha valaki valamit megtanul, az ne egy egyszeri alkalom legyen, hanem azt egész életében tudja kamatoztatni, a mindennapokban használni. Dvárim könyve mindenképpen erre a kötelességünkre emlékeztet, ami persze nem csak kötelesség, hanem lehetőség is egyben. A kérdésében is szereplő mondás a zsidó vallás gyakorlatában is fontos szerepet kap.

Minden hetiszakasznak van valamilyen aktualitása. A Dvárimot, ha a mai kor szemüvegén nézzük mi az üzenete?
A hetiszakasznak és a könyvnek is több olyan aktualitását lehet megtalálni, aminek napjainkban is van jelentősége. Én most egyet emelnék ki. Dvárim Mózes halála előtt 36 nappal kezdődik, és Mózes utolsó beszédeit tartalmazza. Többek között azokat az intéseket, feddéseket, amelyek arról szólnak, hogy felidézi Izrael bűneit listaszerűen, s ennek kapcsán kritizálja a zsidó nép tagjait. Ezekkel az intésekkel, feddésekkel kapcsolatban egy dolgot kell feltétlenül kiemelni: amikor a zsidókhoz beszélt Mózes, akkor ezt elég kritikus hangon tette, ám amikor Isten felé képviselte a zsidó népet, akkor csak és kizárólag a zsidó nép pozitív vonásairól, szimpatikusságáról beszélt Istennek. Ezt talán ma úgy lehet a gyakorlatban a legjobban használni, ha tudjuk mindig azt, a kritikánkat hogyan, mikor és ki felé kell elmondani. Tudjuk azt is, mi tartozik Istenre, mi a közvéleményre, mi az, amit egymás között kell – néha határozott hangon – megoldani.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást. Könnyű böjtöt kívánok.

Az interjú a 2019. augusztus 9-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata

Videó ajánló

Olvasson tovább