Egy kitüntetés, hogy az ember sokféléből lett megalkotva

Petrőczi Éva író, irodalomtörténész beszélt a zsidó-keresztény együttélésről, egy családi sokszínűségről.
 

Hallgassa meg!

Az író arra a kérdésre, hogy mit tart élete főművének, válaszában elmondta, mint minden szerzőnek, neki is a legutolsó a legkedvesebb. Ebben a könybvvében a szegedi őseiről, a Seifmanokról beszél, valamint arról a szerelmi házasságról, amit a nagy szegedi árvíznek lehet köszönni, ahol az író dédanyja Seifman Ida és vasidai Bodrogi Gyula talált egymásra. Hozzátette, ebben a történetben az is szép volt, ahogy ez a két ember elfogadta a másikat. Megjegyezte azt is, üzenni kívánt a könyvvel, a saját családja történetével, hogy felekezet felekezetnek nem ellensége. Arról is beszélt a szerző, hogy ennek a házasságnak is gyümölcse volt a nagymamája, akinek számos levelét találták meg, amit nagy munkával dolgoztak fel irodalomtörténész férjével közösen.

A célja nem volt más – többek között – mint az, hogy lehet úgynevezett vegyes házasságban élni, az be kell vállalni, vallani, hiszen ez nem szégyen, hanem egy kitüntetés, hogy az ember sokféléből lett megalkotva. Saját példáját felhozva arról beszélt az írónő, hogy lubickol a saját sokféleségében, a zsidó, a katolikus, a református, görögkeleti ősökben.

Hozzátette azok gyűlölködjenek, akiknek el kell magukat foglalni nem intelligens, nem kulturális dolgokkal.

Az írónő hivatkozott Mikszáth Kálmánra, aki 1879-ben írt a Szegedi Naplóban a helyi zsidóságról, a városról, hogy Szeged egyik legnagyobb érdeme a beolvasztóereje, hiszen ebben a városban az emberek magyarul gondolkoznak, beszélnek, ahol magyarul prédikálnak a zsinagógában is.

Petrőczi Éva ezt megerősítve elmondta, amikor ükapja Seifman Mór 1901-ben meghalt, akkor bizony a temetésén az összes történelmi egyház képviseltette magát, mert egy nagyszerű embertől, egy derék magyar zsidótól, egy 1848-as hőstől búcsúztak.

.Az interjú a 2019. március 22-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.