A tízrészes felolvasás-sorozatot Csizmadia Tibor rendezte, Blaha Lujza emlékeit Bozó Andrea hangja kelti életre.„Sóhajunk száll Várad felé, könnyes szemmel gondolunk Aradra, Kassára, Pozsonyra, ahol vasbéklyóban van most a magyar dal és vájjon megérem-e én azt az időt, amikor megint vidáman hangzik a „ritka árpa, ritka rozs” és megvigasztalja a szíveket a Lavotta kesergője.”(Blaha Lujza)”
Blaha Lujza (született Reindl Ludovika) 1850. szeptember 8-án Rimaszombaton született. Pályája csúcsán rendkívüli népszerűségnek örvendett, korának ismert és elismert művésze, aki hálás közönségétől kiérdemelte „a nemzet csalogánya” kitüntető címet. És példakép ma is: mert naplójegyzeteiből is megmutatkozó szerénységét a hírnév, az általános ünneplés sem kezdhette ki, munkabírása szinte emberfeletti lehetett, derűs szemléletét, tisztaságát minden nehézség, nélkülözés dacára megőrizte. Hivatástudatát, a színpad iránti elkötelezettségét az tette teljessé, hogy szívből ragaszkodott nemzetéhez és mindenütt otthon érezte magát, ahol magyarul játszhatott. Meghatározó élményeit gyermekkorából hozta, egész életét és pályáját: a színpad és a magyar nyelv szeretetére építette.
“Kötelességérzetemnek mindig alá tudtam rendelni hiúságomat.”
A történet Budán kezdődik 1862 szeptember 8-án „Ma lettem 12 éves” s már színész!” Egyik első színpadi emléke, hogy az éhségtől elájul, amikor „megérezi” a kasírozott fánk „illatát”.
Esztergomban, első szerepében cipőre és cipóra vágyott. Tudja, ha belesül a szerepébe, otthon nem kap vacsorát. Nevelőapja, Kölesi, akinek első, tizenhat éves korában kötött házasságáig viseli a nevét, és édesanyja ekkoriban szerződés nélkül tengődnek. Az otthoni szigorúság legfőbb oka, hogy a kislány keresete nagyon fontos mindannyiuk számára, ő a családfenntartó. „Nem vagyok gyerek, nem is voltam az soha, már kilencéves koromban befogtak és segíteni kellett…!”
A kezdetben Blaha bácsiként emlegetett karmester és dalszerző, a színésznő első férje a Liechtenstein huszárezredben szolgált. Megismerkedésüktől kezdve szívén viseli a lány tehetségének kibontakoztatását, jövője alakítását, családtagjai boldogulását. Korai halála után Blaha Lujza tudatosan állít emléket első férjének. Mindvégig büszkén, célja, hogy sosem múló hírnevet szerezzen a Blaha nevének.
A legnagyobbak közül is keveseknek adatik meg, hogy életükben utcát, teret nevezzenek el róluk. Blaha Lujzának megadatott mindez a 70. születésnapján, 1920-ban. Ettől a naptól kezdve a tér, ahol korábban a számára oly kedves Nemzeti Színház épülete is állt, az Ő nevét viseli.
1. rész
/
2. rész
/
3. rész:
/
4. rész:
/
5. rész:
/
6. rész:
/
7. rész:
/
8. rész:
/
9. rész:
/
10. rész:
/
Adás: Kossuth Rádió, Rádiószínház 2019.március 25 – április 5-ig 22.30-23.00
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.