Morvai Noémi

Én általános iskolában találkoztam a népzenével, néptánccal először, nem vagyok olyan szerencsés, hogy a családból hozzam. A tanáraim fedezték fel, hogy szép hangom van. Énekkarosként nagyon sok népdalt énekeltünk az iskolában, kirándulásokon és mindig úgy éreztük, hogy amikor ezeket a dalokat énekeljük, akkor egyenesebb a tartásunk, valahogy átérezzük mindazt, ahonnan ezek a dalok táplálkoznak. Ez akarva akaratlanul egy kapocs az ősökhöz és egy nagyon erős fogódzkodó a saját kultúránk felé.

Gyökerek nélkül nincs jelen és nem lehet építeni a jövőt sem. Számomra ezért is fontos a Fölszállott a páva, mert értéket közvetít és fenntart. Nagyon örülök, hogy ez az évad ismét a gyerekekről szól, hiszen mindezt kisgyermekkorban kell elkezdeni. Az én gyerekeim is ismerik ezeket a népdalokat és imádják a Pávát. Amikor pedig azt látják, hogy gyerekekkel vesszük körül magunkat és a stúdióban is gyerekek lépnek színpadra, akkor hallom azért, hogy „Anya, majd, ha én is 6 éves leszek, akkor én is mehetek?”. A gyerekeknek ez sokat számít, hogy látják a másik gyereket, aki ebben él már évek óta. Ez egyfajta kötődés is. Ez lesz a közös nyelv számukra a közösségen belül és ha sokan beszélik ezt a közös nyelvet, akkor ez egy erős társadalom tud lenni.