Ismert emberek osztják meg személyes, lélekemelő történeteiket a várakozás időszakában a Dunán hétköznap esténként látható Várva várt című saját gyártású műsorban. Ebben idézte fel szívfacsaró gyerekkori emlékét a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legjelentősebb alakja, Juhász Árpád geológus.

1944-ben, kilencévesen nem gyönyörű, feldíszített lakásban várta az adventet. A bombázásoknak ugyan már vége volt, de még ekkor is be kellett fedni ablakaikat sötét papírral, mert korábban a támadások célpontjául szolgált egy olyan ház, amelyből fény szűrődött ki. „A gyertyák nem arra szolgáltak, hogy ünnepi hangulatot teremtsenek, hanem, hogy a lakásban világosság legyen, mert már akkor a központi villanyvilágítás is megszűnt” – emlékezett vissza Juhász Árpád arra, ahogy összesen öten – édesanyjával, nagymamájával és két nagynénjével – várták tulajdonképpen a csodát. „Egyformán dolgozott bennünk a félelem és az aggódás. Elsősorban édesapám miatt, aki a vezérkari főnökségen dolgozott, és nem tudtunk semmit róla. Azt se, hogy a frontra, vagy esetleg már szovjet fogságba került-e, és attól is féltünk, hogy nem kerül élve haza ebből a háborúból. Kisgyerek voltam, édesapámhoz nagyon-nagyon ragaszkodtam, példakép volt számomra” – vallotta be. A hit segítette át a családot ezen az időszakon, az ima volt gyógyír arra, hogy elviseljék édesapja távollétét. Hozzátette, a családfenntartó példakép csak 1946 nyarán szabadult a fogságból.

A Várva várt idézett epizódja újranézhető a Médiaklikken.

Várva várt – hétköznap 18:40-től a Dunán.

fotó: MTVA/Csöndör Kinga