Wolf Péter már tinédzserként helyettesítette a munkában édesapját

Szeret elbújni, otthoni kényelemben alkotni, a nyüzsgést nem kedveli, épp ezért úgy gondolja, igazából nem is alkalmas a pályára – vallotta be a közismert, sikeres zeneszerző, virtuóz zenész, kiváló színpadi előadó Wolf Péter a Duna Hogy volt?! című műsorának nyári különkiadásában. Az Erkel Ferenc-díjas művész, aki már 15 évesen édesapját helyettesítve zongorázott a rádióban, önfeledt nyári emlékei mellett, pályafutása kiemelkedő mozzanatit is felidézte.
 

Wolf Péter édesapja mérnöki diplomával zenészként élte életét, édesanyja pedig színésznő szeretett volna lenni, ígéretes karrierjét, családi nyomásra nem folytatta, ám az énekléssel nem hagyott fel. „Így találkoztak, édesapám először zongorán kísérte édesanyámat, majd hazakísérte” – mesélte szüleiről Wolf Péter utalva arra, hogy hol gyökerezik zenei indíttatása.

A Duna műsorának vendégeként felidézte Szolnokon, anyai ágú rokonoknál töltött gyerekkori nyarait. „Szolnok a szívem csücske, sok nyarat ott töltöttünk öcsémmel. Ez felüdülés volt a fővárosi léthez képest, közel voltunk a Tisza-parthoz, amely sok izgalmat rejt egy 7-9 éves gyerek számára” – mondta a Hogy volt?! nyári különkiadásában, kitérve a többi közt arra is, amikor motorral estek bele a Tisza holtágába, vagy amikor egy bicikliversenyen betörte a fejét. Gyerekkorát nyaranta a gondtalan játék, iskolaidőben pedig a komoly tanulás jellemezte. „Nyáron sokat olvastam, főként az indiános könyveket, népmeséket, vagy Jules Verne műveit, vagyis éltem a normál gyerekek életét. Év közben erre nem volt időm, hiszen az iskolával párhuzamosan zeneiskolába jártam és több órát gyakoroltam”.

Az önfeledt gyermekkori nyarak után fiatalon belecsöppent a munka világába és elindult máig töretlen zenei karrierje. „Édesapám zongorázott a rádióban is, ám ő sokszor éjszaka dolgozott, és ha a rádiós felvételek kora reggel voltak, nem tudott bemenni. Engem küldött be zongorázni. 15-16 évesen bedobtak a mély vízbe” – idézte fel a kezdeteket. Elkezdett dolgozni a televízióban, a filmgyárban és munkatársa lett azoknak a sztároknak, akiket addig csak messziről csodált. 1969-ben billentyűsként csatlakozott az ex Antiquis együtteshez, amelynek szólistája Hacki Tamás füttyvirtuóz volt, nem sokkal később pedig már az akkori Nyugat-Berlinben koncerteztek és kinyílt számára a világ. „Boldog vagyok, hogy életemet az ő barátsága is kíséri” – mondta Hacki Tamásról, akivel beutazta a világot.

Magánéletéről, családjáról is mesélt. „Egészen fiatalon nemcsak házas, hanem családos, három gyermek boldog édesapja voltam. Amikor nem dolgoztam, utaztam, igyekeztem intenzíven tölteni velük az időt. Édesapám kapcsán ezt én hiányként éltem meg, vele ugyanis csak egy nyári strandolós élményem van” – mondta, magáról hozzátéve: külön nem ment nyaralni, amennyi időt csak tudott a családjával töltött. Bár beutazta a világot, legjobban Alsóőrsön érzi magát. „Sosem szerettem a nyüzsgést, valószínűleg nem is vagyok igazából alkalmas erre a pályára, mert ebben nyüzsögni kellene, én szeretek elbújni és otthon kényelemben alkotni”.

A teljes beszélgetés újranézhető a Médiaklikken, amelyen 60 napig elérhetők a Hogy volt?! – Nyári emlékek korábbi epizódjai is.

A Hogy volt?! nyári különkiadásának következő vendége Várkonyi Mátyás, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, szövegíró, karmester, a ZéGé és a Generál együttes alapítója és vezetője, a legendás Rock Színház létrehozója lesz. A vele készített műsort augusztus 11-én, vasárnap 18:45-től láthatják a Dunán.

Nyári emlékek – Hogy volt?! különkiadás – vasárnaponként 18:45-től a Dunán.

Borítókép: MTVA

Olvasson tovább