Erre a hétre egy klasszikus magyarnótát választottunk, amit még az 1930-as, 40-es évek legnépszerűbb énekese, Kalmár Pál is énekelt. Kárpát Zoltán és Kersék János szerzeménye, az Ezüsttükrös kávéházban című hallgató azokat az időket idézi fel, amikor a kávéházi cigányzene az aranykorát érte. Egymást érték a szórakozóhelyek, ahol a legjobb prímások és zenekarok muzsikáltak, az asztaloknál pedig írók, költők, színházi alkotók üldögéltek, kvaterkáztak, kártyáztak. Nem tudni biztosan, hogy erről írták-e a nótát a szerzők, de azt a fennmaradt dokumentumokból biztosan tudni lehet, hogy Sátoraljaújhelyen valóban létezett az országos hírű ezüsttükrös kávéház, amely Club Kávéház néven működött a városban 1899 és 1947 között.

Ebben a nótában pedig nemcsak a történelmünk, hanem a magyar néplélek esszenciája is benne van, amit úgy szokás megfogalmazni, hogy „sírva vigad a magyar”, hiszen a nótát éneklő férfinak valami nagy bánata van, ezért odainti a prímást az asztalához, hogy húzza el a nótáját, de úgy, hogy az egész kávéház érezze nemcsak az ő, hanem az egész világ fájdalmát:

„Füstös, zenés kávéházba’
hadd boruljon minden gyászba dalodra,
De aki ezt a nótát hallja,
leboruljon az asztalra zokogva.”

Hallgassák meg újra Derűs napot című műsorunkból Hajdú Tibor szerkesztő-műsorvezető gondolatait, majd ezt a szép szerzeményt Kolostyák Gyula előadásában ifj. Berki Béla és zenekara kíséretével!