Erre a hétre Kurucz János és Z. Balázs István „Piros rózsa, feslő rózsa” című csodaszép hallgatóját választottuk. Ez a két versszakos szerzemény – csakúgy, mint a nótairodalom szinte minden darabja – bármilyen rövidke is, nagy mélységeket képes feltárni. Az első versszak alapján még azt hisszük, hogy a nóta egy szerelmi csalódásról szól. Az illető egyszer elsétált egy ablak alatt, ahol piros rózsa, feslő rózsa virított és a „betege” lett annak, aki ott lakott. Utána viszont megtudjuk, hogy ez régen történt, és még álmodozik ugyan róla, de már nem jár arra és meg se kérdi, nyílnak-e még a virágok.

A második versszakban aztán kibontakozik ennek a szép nótának a drámaisága, a valódi mondanivalója. Nem szerelmi csalódásról, hanem gyászról van szó, hiszen elhunyt az, akinek az ablakában valaha nyíltak a virágok. A nóta metaforája szerint már ő az a piros rózsa, akit idő előtt leszakítottak. Mint a nótaszöveg mondja:

„Piros rózsa, feslő rózsa, nem virít már az ablakba’,
Egy szép reggel arra jártam, beteg lettem, mert nem láttam.
Azt a rózsát, piros rózsát, réges-rég leszakították,
Kint nyugszik a temetőbe’, boldogságom szemfedője.”

Néhány szó a szerzőkről:

A nóta zenéjét a komáromi születésű Kurucz János írta, aki 1939-ben meghívást kapott Amerikába, hogy filmekhez is írjon zenét. Bodán Margittal, a harmincas évek népszerű nótaénekesnőjével ezért turnéra mentek, de közben kitört a II. világháború és már nem tudtak hazajönni. Kurucz János 1940-ben Hollywoodban hunyt el. Bodán Margit – akinek egyébként a múlt heti nótaüzenetünk szerzője, Kubányi György volt az első férje és Kurucz János a második – még évtizedekig élt és 1971-ben New Yorkban hunyt el.

A nóta szövegét Z. Balázs István – másnéven Zilahi Balázs István – írta, akinek egyebek mellett a máig igen népszerű Mit susog a fehér akác című Fráter Lóránd-szerzemény szövegét is köszönhetjük. Költőként is ismert volt, 1907-ben a Tulipán-kert c. verseskötetéről például azt írta a Budapesti Hírlap, hogy „Balázs Istvánnak egy pár versét végigolvasva mindjárt látjuk, hogy ő a kellemes és vonzó talentumok közül való. Ez pedig ha nem is nagy érdem, de mindenesetre nagy szerencse. Ámde ne legyünk igazságtalanok a költő iránt, s a szeretetreméltóság mellett ismerjük el az értéket is, mert Balázs versei amellett bizonyítanak, hogy erős érzésű, tiszta gondolkozású emberrel van dolgunk, ki a magyar versformát nagy ügyességgel és fordulatossággal kezeli.”

Hallgassák meg újra Derűs napot című reggeli műsorunkból Hajdú Tibor szerkesztő-műsorvezető gondolatait, majd a nótát Budai Beatrix előadásában, Lakatos Miklós prímás és zenekara kíséretével!