Január 6. (Vízkereszt) óta a farsang időszaka van, amely hagyományosan a téli társasmunkák, a disznóölések, vidám mulatságok időszaka.
A népi kalendáriumban a Vízkereszt utáni második vasárnap volt a nevezetes kánai menyegző napja (idén január 19), amelyről János evangélista tudósít a Szentírásban. Eszerint Jézus több tanítványával és anyjával együtt akkor érkezett Kánába, amikor a zsidó szokás szerint több napos lakodalom már javában folyt. „Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: Nincs több boruk!” Jézus hat kőkorsót töltetett meg vízzel, s azt borrá változtatta. Ezzel kezdte csodajeleit a galileai Kánában.
A történteket egy országszerte ismert ének is megörökíti, mely a kánai menyegző vasárnapján, valamint a farsangi, lakodalmi vacsorákon, disznótorban, sőt néhol halotti toron is elhangozhatott, előadásának sokfelé külön szertartása volt. A legrészletesebben Manga János írta le a szokást a Bars megyei Nagycétény faluban, ahol az I. világháborúig minden évben megrendezték az ünnepet az egyházközség tagjai. A vasárnap esti összejövetelhez közösen díszítették fel a helyiséget és készítették el az ételt, gondoskodtak az italról.
Az ünnepi vacsorán közös imádságok és egyházi énekek után zendítettek rá a kánai mennyegző nótájára, amelynek végén a „jó bor mellett, duda nélkül, mit ér a tánc ugrás nélkül” sorokra táncra is perdültek. A kánai menyegző a Csemadok Tisztaforrás Nagycétényi Alapszervezete és a Kútyika Női Éneklőcsoport szervezésében újra hagyomány a településen.

Fotók a 2019-es rendezvényről:

A Kánai mennyegzőről szóló ének az Etnofon kiadó Ünnepeink című lemezéről:

A kép forrása.

Tudta-e? A hét jeles napjai – Dankó – január 13., hétfő, 16:52

Szerkesztő: Juhász Katalin