A műsor elején István bácsi és hű társa, Vakkancs egy erdei túrát elevenítettek fel. A kirándulás váratlan fordulatot vett, amikor eltűntek a turistajelzések, és egyre ismeretlenebb lett körülöttük az erdő. Vakkancs ugyan próbálta mutatni a helyes irányt, de végül kiderült, hogy István bácsi fordítva tartotta a térképet; ezen Csoda Meseládika is nagyot nevetett. A kalandos bolyongásból végül szerencsés hazatérés lett.
Természetesen most sem maradtak el a levelek, amelyeket István bácsi gondosan őriz. Ricsi, a 6 éves őrbottyáni kisfiú arról írt, hogy már szinte kívülről tudja a Meseposta történeteit. Azt is elmesélte, hogy karatézik, és nagyon örülne egy sportos, karatés mesének. Dunai Eszter Gödöllőről küldött csillogó, lila-ezüst betűkkel írt levelet, amelyben Pom Pom-mesét kért. Rajzot is készített, amin Vakkancs és Csoda Meseládika is szerepeltek. Machos Marci és az anyukája minden nap hallgatják a Csukás Meserádiót az oviba vezető úton, és legjobban a Csukás István által írt meséket szereti.
Rita és Ágnes levele is mosolyt csalt István bácsi arcára. A hároméves Rita elmesélte, hogy régen „Postás Mesecsukának” nevezte a műsort, amin az egész család sokat nevetett. Arról is írt, mennyire szereti a nővérét, még akkor is, ha néha összevesznek. Ágnes pedig megüzente, hogy: „A legjobb barátnőm Kinga, neki is meséltem már rólad. Nagyon szeretem Petra meséit és Vakkancsot, na meg persze a Meseládikát is.”
Az adás végén István bácsi arra biztatta a Csuki-Mukikat, hogy minél több időt töltsenek a természetben, kiránduljanak, rajzoljanak, és írjanak neki kedvenc helyeikről, kalandjaikról.
Küldjetek levelet István bácsinak postai úton a 1037 Budapest, Kunigunda útja 64. címre! Minden levélíró Csukás Meserádió-ajándékcsomagot kap cserébe.
