Végre esett a hó – István bácsi örömmel mesélte, milyen vidáman szánkóztak Palkóval és Pankával, és hogyan építettek hóembert Vakkancs „segítségével”.
A levelekben küldött kérdésekre azt is elmondta, hogy a téli napokon legjobban sakkozni szeret Palkóval. Most is rengeteg küldeményből válogathatott. Dominik virágokról rajzolt, mellé egy kivágott csipketerítőt is készített. Annuska testvére segítségével, Boldival üzent a Mesepostának: „Annuska tesója vagyok Boldi. A kishúgom mondta, hogy ő mindenképpen szeretne valami szépet írni a Csukás Mesepostába István bácsinak, Csoda Meseládikának, és Vakkancsnak! Azt üzeni, hogy nagyon szeret Csuki-Muki lenni. Készített só liszt gyurmát. Imádja hallgatni a Csukás Meserádiót!”.

Mirkótól is jött néhány kedves sor: „Kedves István bácsi! Mirkó vagyok, 8 éves. Sárospatakon élek a szüleimmel, és két tesómmal. Van egy kutyám Aladár, és egy Macskám, Szofi, nagyon szeretem őket! Van a közelünkben egy erdő, ami ilyenkor télen igazán szép. Aladárral, sokat szoktunk sétálni, szeretem a téli erdőt!”. Szonja pedig így írt: „Szia István bácsi! Szonja vagyok, 8 éves, és Kecskeméten lakom a családommal. Nálunk most nincs sok hó, de hideg van, iskola után szoktunk ország várost játszani. Apukámmal nagyon szeretünk keresztrejtvényt fejteni, nagyon szeretem a vicceket a végén. Szoktam hallgatni a Csukás Meserádiót, kedvenc szereplőm Csoda Meseládika!”.

István bácsi a végén az olvasás fontosságáról is szót ejtett, biztatta Csuki-Mukikáit, hogy forgassák sokszor a könyveket.

Küldjetek levelet István bácsinak postai úton a 1037 Budapest, Kunigunda útja 64. címre! Minden levélíró Csukás Meserádió-ajándékcsomagot kap cserébe.