István bácsi, a Mesepostás hétről hétre egyre több levelet kap. Ebben a részben a Mesepostás sokat beszélt Vakkanccsal és Csoda Meseládikával a nyári szünetről, és az is kiderült, hogy István bácsi egy nagy nyaralásra készül feleségével, Terkával. Azt is megtudhattuk, hogy Palkó és Panka, István bácsi unokái milyen érdekes táborba mennek nyaralni. A Meseposta első meséjét Esztergályos Cecília színművész előadásában hallhattuk, a címe Barackszüret volt. Ezt a történetet Szepes Mária írta, aki rengeteg csodálatos mesét írt egy kedves kislányról, Pöttyös Panniról. Ebből a meséből a hallgatók megtanulhatták, hogy a jóból is megárt a sok.
Majd egy kedves levélíró fiú, Zalán levelét olvasta fel István bácsi, melyből megtudhattuk, hogy ő bizony nagyon szeret úszni a Balatonban. Ezután Seress Zoltán színművész A balatoni igazgyöngy című népmesét mondta el. Ezután Petra meséjéből kiderült, hogy a Csoda Meseládika egy igazi arany tojást tojó tyúk jóvoltából kitüntetést kapott a Meseírók Mesés Tanácsától. István bácsi, Petra és Vakkancs nagyon büszke volt Csoda Meseládikára, mert ilyen mesés elismerésben igazán kevesen részesültek a meseládák közül. Ekkor ismét Esztergályos Cecília mondott el egy mesét A lámpás titka címmel. Írója, Fésüs Éva egy kis szentjánosbogárról írta a történetét. Az elmaradhatatlan Csukás István-mesék közül ebben a részben az Ugrifüles, az illemtanár: hogyan viselkedjünk nyilvános helyen című meséjét hallhattuk Müller Péter Sziámi előadóművész, zeneszerzőtől.
(Haris Kincső rajza)
Végül a műsort Haris Kincső: A Szitakötő című meséje zárta. István bácsi ezt a mesét nagyon megköszönte Kincsőnek, és arra buzdította a hallgatókat, hogy írjanak neki leveleket, meséket, vagy rajzolják le neki nyári élményeiket. Ha felkeltette kíváncsiságotokat ez a sok-sok izgalmas történés, akkor csak kattintsatok a linkre! Jó szórakozást!
Haris Kincső: A szitakötő és a tavasz
Zita a szitakötő pár napja jött elő kényelmes, meleg vízből és most szárnyait próbálgatja. Hirtelen a semmiből előbukkant egy csodaszép lepke. Odaszállt Zitához és köszöntötte:
– Szia! Ugye szép a tavasz? Zita nagyon meglepődött, aztán megkérdezte:
– Hogy hívnak csodaszép lepke?
– A nevem Nelli, és téged, hogy hívnak?
– Zita, most jöttem ki a vízből.
– Akkor gyere! Bemutatlak a rét lakóinak. Zita elindult a lepke után. Egyszer csak Nelli megállt és lemutatott a földre, egészen pontosan egy kupacra.
– Az meg mi?- kérdezte Zita.
– Az ott Helena a hangyakirálynő kastélya. Ő az egész rét vezetője. Amint Nelli befejezte mondatát már indult is tovább. Pár másodperc múlva ismét megállt, így a szitakötő majdnem lezuhant.
– Itt az erdő szélén lakik Dr. Harkály Herri, aki a fák diplomás orvosa.
– És őt mikor kell hívni? – kérdezte Zita.
– Akkor, amikor lárvaveszély van. Mostanában Szú Szabolcs bandája veszélyezteti az erdő fáit – felelte a lepke.
– De most menjünk! Még nagyon sokan laknak errefelé. Ekkor mindketten felröppentek, s meg sem álltak Bagoly Berti éjjel-nappali boltjáig.
– Huhú, huhú! – szólt az ajtó feletti csengő, mikor beléptek.
– Jó napot Berti Úr!- kiáltotta Nelli.
– Szia, Nellikém! Miben segíthetek? És ki ez a kedves fiatal hölgy itt?
– Zita vagyok. Pár napja keltem ki.
– Üdvözöllek Zita! Ugye, már felirattad magad a Mezei Állatok és Rovarok Önkormányzatában a Mező Állatai és Rovarjai listájára?
– Nem, még nem. – felelte Zita kissé meglepetten.
– Tudod-e, hogy a mezőn minden év tavaszán egészen pontosan május 14-én megszámolják, hogy hányan élnek az erdőben? Aki már itt él, de nincs a listán, semmiféle ellátási segélyt nem kaphat.
– Nem, de akkor már megyek is. Nelli, gyere!- indultak tovább a hivatalba. Amikor odaértek épp egy tücsök lépett ki az ajtón. Tücsök Tihamér volt, az állatmester.
– Jó napot kívánok! – kiáltotta a lepke.
– Jó napot nektek is!- mondta jókedélyűen az állatmester.
– Azért jöttünk – folytatta Nelli – mert Zita a mező új lakója, szeretné felírni nevét a Mező Állatai és Rovarjai listájára.
– Akkor épp jókor jöttetek, gyertek utánam!- mondta Tihamér. Azzal bevezette a lányokat a hivatalba, azon belül is egy kis szobába, melynek közepén ott volt az aranybarna pergament-tekercs. Ebben volt az összes ma és régen élő állat neve. Tücsök Tihamér egy aranypennát nyújtott át Zitának, akinek tátva maradt a szája a csodálkozástól.
– Írd fel a neved ide! – mutatott az állatmester a pergamenre. Zita remegő kézzel írta fel nevét: Szitakötő Zita. Észrevette Nelli nevét is egy kicsivel feljebb, aztán ott volt még Bagoly Berti, Hangya Helena és Tücsök Tihamér neve is.
– Készen vagyok – mondta Zita és ekkor felragyogtak a betűk a pergamenen.
– Üdvözlünk a mező lakói között! – kiáltott egyet a polgármester.
Zita úgy érezte, hogy mindenki, aki a mezőn él a családja.