Szász Emesének a vívás már fiatalon meghatározó részévé vált az életének, az olimpiai bajnoki címhez vezető út azonban korántsem volt egyenes. A kezdeti hebrencskedést fokozatosan felváltotta a tudatosság, a tapasztalat és az egyre inkább megmutatkozó nyugalom. „Nem vagyok már annyira kapkodós a páston” – mondta pályafutása kezdetén egy interjúban, hozzátéve, hogy a nyugodt családi háttér is fontos szerepet játszott a fejlődésében.
A nemzetközi sikerek elérésében a tehetség mellett a kitartás, a koncentráció és a mentális felkészültség is meghatározóvá vált. Szász Emese több traumával/akadállyal, köztük vádliját és könyökét érintő problémákkal is megküzdött, a 2008-as pekingi olimpia előtt pedig egy sérülés az önbizalmát is megtépázta. „Sokáig nem tudtam elképzelni, hogy megérdemlem a győzelmet.” – vallja be a műsorban, ugyanakkor összesen 7 világversenyen nyert egyéniben ezüst- vagy bronzérmet.
. A bizonytalanság leküzdéséhez rengeteget kellett dolgoznia mentálisan is. Ebben edzőtársai támogatása mellett múlhatatlan érdeme volt mesteredzőjének, Kulcsár Győzőnek is. „Nagyon hálás vagyok neki és két edzéstársamnak, amiért nem engedték, hogy abbahagyjam” – mondta.
A Bajnokokban őszintén beszél arról, hogyan fejlődtek együtt mesterével, és miként épült fel közöttük az a bizalom, amely a pályafutása során végigkísérte. Felidézi azt a szomorú pillanatot is, amikor egy budapesti Grand Prix sajtótájékoztatója előtt jutott el hozzá édesapja halálhíre.
A 2016-os riói olimpia előtt Szász Emese fizikailag és mentálisan is a határait feszegette. A Bajnokokban arról mesél, hogyan jutott el a feladás gondolatától az olimpiai aranyéremig, és miként változott meg hozzállása a döntőhöz. „Nem szerettem magamnak mumust állítani, és ha egyszer nagyon kell, akkor meg tudom verni” – mondta a döntős ellenfeléről. „Már izgultam eleget, most izguljanak a többiek, én ezt élvezni szeretném” – emlékszik vissza akkori gondolataira. Részletezi a finálé taktikai fordulatait, az olimpiai győzelem pillanatát, valamint azt is, milyen űrt hagyott benne, hogy nem szerepelt csapatban az olimpián.
Az olimpiai bajnoki cím utáni új élethelyzetéről is vall: a rá irányuló figyelemről, és arról, mit jelent számára ma, évekkel később, hogy olimpiai bajnok lett. „Nagyon ritkán mondom ki, még mindig alig hiszem el”– mondta.
A családja a pályafutása során végig fontos motivációt jelentett neki, és a sport utáni életében is meghatározó szerepet tölt be. A magánélet és a sport egyensúlyáról, a gyereknevelésről, az ikrek iskolakezdéséről és az új feladatokhoz való alkalmazkodásról is mesél. A problémákra nem kesergéssel, hanem megoldáskereséssel igyekszik reagálni, és fontosnak tartja, hogy saját hibáinkon is tudjunk nevetni.
„Most vagyok a legjobban a helyemen” – fogalmaz őszintén.
Szász Emese története nemcsak az olimpiai aranyéremről, hanem az újrakezdésről, a kitartásról, az emberi kapcsolatokról és arról is szól, hogyan küzd meg valaki a folyamatos kihívásokkal. A Bajnokok következő epizódjában egy olyan élsportolót ismerhetnek meg a nézők, aki a legnagyobb sikerek mellett a nehézségekről is mosolyogva képes beszélni.
Bajnokok – október 4-én 20 órától az M4 Sporton.
fotó: MTVA/Csöndör Kinga